Sajnos azzal kell kezdenem, hogy azok a képek, amikre a beszámoló első részét építettem, eltűntek! Mivel ez az esemény több mint gyanús, felhívtam az "efbéhájt", a "cíjájétot", meg a 911-et, meg a 3,14-et, de ugyanúgy nem jelentkezett egyik vonalon sem senki sem, mint a Telenor 1220-as hívószámán, úgyhogy, ha már így eszembe jutott, ezúton szeretném tudatni a Televananorral, hogy a kedves családjuknak emeljenek már megint díjat, főleg arra hivatkozva, hogy majd leszen nekem 4G, mert itt még sokszor csak EDGE van, ami ugye még 3 sem G-ből.

Visszatérve a garázsba: Volt egyszer egy hol nem van. Történt egyszer, hogy egy szegény embernek nem nevezhető úr megkopogtatta arany vándorbotjával a fogadónk ajtaját. - Mi kéne, ha vóna? - szóltam ki kedvesen.

Megmutatta lesántult, alig futott ezüstszőrű paripáját, és kérte, hogy táltos szárnyait felhasználva készítsünk aranyszőrű mént belőle. Mondtam neki, hogy "ménsz" te a búsba, de ő csak kötötte az ebet a karóhoz. Ígért mindent, végül megalkudtunk 7 véka aranyban, és 7 véka ezüstben, bár az utóbbit üstben hozta.

Mikor az úr kitette a lábát az ajtón, kilöktem őt magát is, mert nehezen akart megindulni, nekem meg dolgom volt. Szóval nézem a táltosszárnyakat, amik első látásra Typ 4-es motornak tűntek, de én tudtam, hogy egy elvarázsolt Porsche 914-es erőművel állok szemben, pedig mindent megtettek azért, hogy megtévesszenek. Például Sziloplaszttal kenték körbe a karosszérián áthaladó csövek be-, és kimenőnyílásait, a motorblokkot pedig barna szarral kenték be, vagyis azt hittem, hogy az, de a szaga mégsem arra utalt. Hát - mondtam magamnak, mert egy ideje ismét szóba állok magammal - ezt a táltos alkatrészt én nem szerelem be mélyebb tanulmányozás nélkül.

Gyorsan szétpattintottam a szerkezetet, és nem kellett csalatkoznom a szimatomban. Büdös volt ott minden, nem csak a macska által hátrahagyott híg kupac! Először is: A motorolaj nem motorolaj volt benne, hanem egy aromás hígítóval sem oldható, nyúlós takony, mely arra volt hívatott, hogy a lézengő olajnyomást összetartsa a szarrá kopott motorban... Hogy lehet szarrá kopni? Na, mindegy, legyen szétkopott.

Na - mondom már megint magamnak, mert egész jól összehaverkodtunk - akkor kell egy másik motor. Talán nem lövöm le a poént, ha mindjárt itt az elején megemlítem, hogy az új motor is tartogatott meglepetéseket, pedig egy híres helyről származott, aminek a nevét földi halandó nem említheti... vagyis említhetném, de megígérték, hogy akkor eltörik a lábam, és nem garantálják, hogy csak kétfelé.

Szóval itten vót' a másik gyönyörűen felújított Typ 4 motor. Próbaüzemet tartottam vele, mert bár azt mondták, hogy ők nagyon értenek hozzá, de finomítani kell rajta. Hát, ami igaz, az igaz. A dupla karburátorok a régi iskola szerint lettek tuningolva, vagyis a fúvókákat felfúrták az égbe, mert hát akkor biztosan jobban megy... Hát nem.

Olyan gázt termeltek a porlasztók, hogy a földből kiperegtek a giliszták, a varjak leszédültek a vasútállomás fáiról, a postásnak meg olyan zöld lett az arca, mint a biciklije, de becsületére legyen mondva, legalább vagy tíz métert tekert, csak utána esett be az árokba, bealmozva maga alá egy halom levéllel.

Viszont a motor nem dorombolt szépen. Aztán meg kigyulladt...

Na jó. Igazából nem a motor égett, hanem a kipufogó fűtőbetétjébe épített rácsos anyag,  amelybe tetemes mennyiségű gyúlékony folyadékot itatott valaki, valamilyen aljas cél, vagy mérhetetlen felelőtlenség okán. A képen már a biztonságos kiégetést örökítettem meg. Az előző sikítozós, füstben kúszós, poroltós akcióról nincs felvétel, mert valami mással voltam akkor éppen elfoglalva.

A tűz nyomai a szétbontott fűtődobban.

A tűzzel nem ért véget a megpróbáltatások sora, mert jött a forró olajeső. Ahogy járatódott egyhelyben a motor, úgy szaporodtak alatta a tócsák, amik ugye egy ilyen precízen felújított blokk (az eladó szerint) esetében is gyanúra adnak okot.

Sajnos a kuplung alól is folydogált a lé.

Kiderült, hogy a vezérműtengelyfuratot lezáró kupak alól indul a kis forrás. Viccből bekentem egy kis szilikonos kenőccsel. Így javítanának az igazi menők, de az urak nem pofoznak nőket (csak rúgnak a sógorom szerint, de ő is csak humorizált) és nem taknyolnak kívülről masszával, ezért - meg ezek után a kíváncsiság miatt is - szétkaptam a motort.

Nem is tudom... Hány milliméter a dugattyúk illesztési hézaga? Azt hittem, század, de mivel itt lazán van egy milliméter, biztos én tévedtem, hiszen nem értek hozzá.

Amúgy azt gondoltam volna, hogy a mai korszerű gépekkel kissé jobb felületet sikerül kisikálni. Azért néhol hozzá ér a gyűrű a hüvelyhez, rontva a súrlódási tényezőt. Ja, hogy ha fordítva van, akkor van kompresszió? Majd bekopik!

Gondolom, ezek a beékelt szemcsék, meg a hosszanti elegáns hornyok a dugattyú felületén is valami speciális tuningfogások. A buták azt hihetnék, hogy szemét, de én tudom, hogy egy nagy mester motorjában nem lehet az.

A hajtókarban is egyedi bemunkálásokat fedeztem fel. Biztosan valami örvényhűtés, vagy valami, nehogy mocsok általi bemaródásnak gondoljuk már!

Az egyedi, direkt ide készített csapágyfém pont olyan, mint ami már le van kopva, de hát nyilván nem lehet egy ilyen pár órát zúgatott motorban ilyen dolgot fel lelni.

És mindezt megtudták csinálni az összes csapágynál! Tudnak ezek a fiúk! Csak a mély elismerés hangján tudok nyilatkozni az ilyen magas szintű technológiai tudásról.

A vezérműtengely csapágyazása is tuti!

Amikor levettem az olajteknő alsó ajtaját, rögtön kitapintottam valami erősen homokra emlékeztető trutyit. Nos, ilyen remekül bemarta az új olajpumpa fedelét.

Valamit nagyon hiányoltam, aztán rájöttem, hogy ezt a lemezt - ami az olajteknő tartalmát elválasztja a dugattyúk alsó terétől - kihagyták. Megint valami okos trükk, amiről mi egyszerű, mezei surmók semmit nem tudhatunk.

Ráadásként prezentálnám ezt a képet, amit akkor készítettem, amikor levettem a légszűrőket a porlasztóról. Eszembe sem jutott, hogy ez a fehér por a műanyag hűtőburkolat felreszelésekor szállhatott volna oda, így felcsíkoztam, és felszippantottam az orromba. Én semmi hatást nem tapasztaltam, ugyanott tértem magamhoz, ahol előtte is voltam, de a szomszéd azt mondja, hogy meztelen felsőtesttel, egy Rambo kendővel a fejemen, kipufogódobokat a hónom alatt fegyverként tartva lépdeltem a lemenő nap fényében a falu végén, miközben azt üvöltöttem az ócska házak közt botorkálva, hogy "Hagyják el Bronx-ot!".