Nem is olyan réges-rég, egy messzi-messzi vidéken, ahol nem járnak miniszteri konvojok, és egy olyan szűk aszfalt ösvény vezet át rajta, amin csak a bátrak maradnak fenn, ha szembe is jön valaki, feltűnt a sötét lovagok kihaltnak hitt rendje. Démonikus vezetőjük világhatalomra törve kihasználta azt, hogy a közvilágítás kihunyó csillagai olyan magas póznára kerültek, ahonnét fényük csak elhalva hullhat le a föld mocskos testére.
Ebben a ködös, halk nyögésektől terhes környéken készültek a rend hordái az újabb napi támadásukra. A gyalogos harcosok gondosan válogatták össze fényelnyelő felszerelésüket, hogy az éj leple alatt osonva a kósza fények ne buktathassák le őket túl korán az ellenség járőrei előtt.
A drótvillámon vágtázó lovagoknak sokkal rosszabb dolguk volt, hiszen harci járművüket nehezen lehetett álcázni, mivel annak idején polgári felhasználásra készültek fényes küllőkkel, fényvisszaverő prizmákkal. Szerencséjükre a világítóberendezés már luxus felszerelés lett az utóbbi időben, így csak a macskaszemeket kellett kipattintani a pedálokból, és a fényesebb részeken hagyni megérni a matt patinát. Az ellenállás kezdetén első dolguk volt a birodalom elnyomó uralmának megpecsételő jelképét, a sárga mellényt letépni magukról, hogy a belőlük rakott máglyák messzire világító fényének üzenete legyen az utolsó, mely nyomukra utalhasson.
Végtelennek látszik az idő mióta dúl a véres harc a sötét rend, és fény hírnökei közt. Minden nap, mikor feltűnnek a csillagok az égen, útra kelnek a színtelen gyermekek, hogy a hajnal első sugaráig rettegést élesszenek az elkényelmesedett urak szívében, akik hasztalan erőlködnek léket hasítani fényvetőkkel az éjszaka falába, így nem menekülhetnek a félelemtől. Hiába próbálnak meg az idő, a tér, és a fény görbületéből jeleket kiolvasni az ellenállók holléte felől, ez mindig csak az utolsó pillanatban sikerülhet nekik, mikor már csak a szerencsének köszönhetik, hogy az életük nem nyomorodik meg, nem feszítik őket keresztre, vagy nem kerülnek pellengérre ártatlan életek kioltása miatt, mert ez ám a sötétben járók nagy fegyvere! Életüket áldozzák egy szent ügyért, elcsapatják magukat a zsarnokok járműveivel, hátha a kifreccsenő sötét vérük fertőzést kelt a fényen járók közt, és mindent megrágó kórként megbomlassza azt a téveszmés rendképet, mely lámpát adna kezükbe, és fényvisszaverőt aggatna rájuk.
A harc még tart! Rettegjetek fényimádók!
