Hosszú, és súlyos hallgatás után megkezdem a nyár végi tudósításomat.
Eseménydús volt az időszak míg nem jelentkeztem, kaptam a pofonokat az élettől rendesen, de nem kell félni, ezeket nem adom tovább, csak a jót.
Talán vegyük elsőnek ezt a szénásszekeret. Opel Steyr 1933-ból. Pékfurgon... Na, nem pékeket továbbítottak vele, hanem sütőipari termékeket. Ami érdekes még benne, az az, hogy az első tulajdonos családjánál tartózkodik azóta is.
Aztán: T1 menni VW Depo Party. Természetesen nyert egy aranyozott ezüst serleget rézszínű műanyagból, de ez csak egy nagyszerű írótól lenyúlt poén, a díj az meg nekünk igen kedves, ezért megyünk minden évben egy másikért :) .
Ezen fotózás képei pedig majd megtekinthetők a VW Depo magazinban, majd ha megírom a tölteléket hozzá, és a szerkesztő úr is rábólint.
Ez meg itten dobozosodik.
Ő meg utazott. Nem sok közöm van hozzá, de szép.
Az ember egy kicsit nem figyel, és már Japánból is a Karmann-ok jönnek! Őrület!
A kedves olvasó megfigyelheti az ázsiai beállást. Hátul fent, elől lent.
A fekete a pirosra, csak úgy, talán egy mosás volt előtte. Tuti egy kemény yakuza-é volt a gép. Erre utal a benne talált cd is:
De ezzel nem lehet vége!
Ezzel viszont igen.
