Nem is olyan rég, ha jól emlékszem még, sírtam egy Karmann-on. Tavaly érkezett és nagyon lehangoló látványt nyújtott, itt írtam róla. Állítólag - ami azt jelenti, hogy nem biztos, vagy hazudok, de ezt ti nem tudjátok, hacsak el nem mondom - többen öngyilkosok lettek akikhez elvitték javítani. Na, de nem akarok ilyen lehangoló lenni, hogy vidámabb vizekre evezzek, elárulom, tudomásommal volt olyan is, aki csak zárt intézetbe került.
Igen, hölgyeim, és uraim, ez itt az orra fejjel lefelé. Aki azt kérdi, hogy "Csak ennyi?", annak a megnyugtatására közlöm, nem, ezt még tovább pucoltam, tehát ennyi sem maradt.
Házi jellegű építőelemekkel készítve alakul újjá.
Így már azért jobban emlékeztet valamire, csak azt nem tudom mire.
Tudom, hogy egyszerűnek látszik, de sok idő elment azzal is, hogy folyamatosan ügyelni kellett a méretekre, síkokra, párhuzamokra, meg az ilyen humbugokra, amikkel sokan nem foglalkoznak, és nekik van igazuk. Minek kapjon az ember idegbajt, ha megvagyunk ezek nélkül is.
A hátsó fertály. Még ebből is faragtam.
Nem fényképeztem végig mindent, így csak egy kis ízelítő. Ez a jobb hátsó kerékjárat első fele.
Később összekötöttem a két egységet, mert amit Isten egybeteremtett, azt ember ne válassza szét! (Elnézést!)
Azért használtam madzagot, meg csövet, mert hülye vagyok, hiszen van olyan remek keret is, ami az ajtó zsanérjainak, és zárjának helyére csavarozható. Ez a hatalmas találmány hivatott méreten tartani az elemeket, és aki nem látott Karnann kabriót, az el is hiszi, hogy működik. Nézzük meg azt a valamit, ami ott libeg a B oszlop helyén, és kétkedjünk! Aztán nézzük meg az összegyűrt A oszlopot! Ugye egyre kevesebben akarunk keretezni. Személyesen szereltem ki olyan merevítőt, aminek a helyére nem ment be az ajtó. Mit lehet ilyenkor mondani? Hoppá? Sokat segít...
Ez meg a far, ami még az előbb nem volt. Ez sem boltból van.
Ez viszont boltból van, bele is kellett vágni, hogy meglegyen a méret. Szét kellett húzni az ívet, mert hosszabb volt a kerülete a tetőnek, mint a sárvédőnek.
Kalapáltam egy kis orrlyukat neki, ne szuszogjon annyira.
A többi holmit rádobálni már viszonylag rövidebb csörte volt. A jobb első sárvédő azért durva volt, mert az előző szakember ahelyett, hogy megemelte volna az orrát, elvert a hátulját. Így elmesélve úgysem érthető, de másképp sem volt az.
Amikor már csak a tankoló nyílás fedelét kellett feltenni, akkor is beleszaladtam a tasliba.
Egy nagyon drága, az amerikai űrkutatási központ által fejlesztett szerszámot kellett kölcsönkérnem Merkel kancellár páncélautóját javító műhelytől, hogy helyre bírjam húzni a felületet, de végül is siker koronázta az akciót. Csak azt nem tudom, hogy miként fogom elszámolni a retúr buszjegyet München-be.
És a végére egy kabaré jelenet:
Amikor kész lett az autó, jött az ember átvenni. Nyitogatja az ajtót, ráncolja a homlokát. - Te! -tegezett le. - Itt valami nagyon súrol!
- Vedd el a lemezt előle barátom, sokkal könnyebben fog járni! - mondtam