Soha nem gondoltam volna, hogy egy pár mélabús, vasárnapi gondolat ilyen hullámokat gerjeszt. Történt ugyanis, hogy a hét utolsó napján elméláztam a közösségi oldal posztolt képei fölött. Látom ám, hogy a különböző autóstalálkozókon megjelennek olyan figurák is, akikről konkrétan tudom, hogy nem saját maguk készítették az autójukat. Ezzel ugye nincs gond, de viszont az már nem tetszett, hogy restaurátori fényben tetszelegtek. Na ekkor tettem fel egy posztot a Járműrestaurátorok csoportjába:
Kétféle "járműrestaurátor" létezik. Van aki megcsinált egy- két autót - vagy a pénzt adta rá jobbára - aztán mikor elkezdődik a szezon, találkozóról találkozóra jár dülledő mellkassal. Míg a másik vasárnap is a műhelyben van, majd szépen, csendben megpusztul azbesztózisban, szilikózisban, vagy ólommérgezésben esetleg ezek összességében, és senki nem fogja tudni, hogy a sok tucat autó ami az utakon parádézik a szép időben, az neki köszönheti létét.
Na, ennyi... Ha a legelején akarjuk kezdeni, akkor feltesszük a kérdést, mi is a restaurátor tevékenység. Az eredeti állapot helyreállítására, állagmegőrzésre irányuló munkaként írják le sokan és szerintem is elég így megfogalmazni. Viszont megjegyezném, hogy milyen érdekes is az ember, mert egy festménynél készséggel elfogadjuk, hogy egy restaurátor dolgozik rajta, míg egy szobánál már csak szobafestő-mázoló, míg egy esztergagépnél már karbantartó a tevékenykedő szaki. Ezért írják egyesek oda a munkakör leírásához, hogy műalkotást kell, hogy felújítson valaki, csak akkor érdemli ki ezen nagyszerű szakmai címet. Tehát ezek alapján egyik kommersz autómárkát felújító kolléga sem restaurátor, csak egyéb.
A hozzászólók közt van olyan értelmezés is, hogy csak az a restaurátor, aki mindent maga csinál meg egy autón, de én az ilyetén értelmezést tévedésnek tartom, mert egy festménynél is más felelhet a vászonért, más a színekért, és megint más a képkeretért, mégis elfogadjuk, hogy ők restaurátorok. Tehát maga egy karosszérialakatos, aki szétbont mindent, megpucolgatja az alkatrészeket, majd összeépíti azokat, ahogy az volt annak eredetekor, az restaurátor lehet, hiszen helyre állítja az eredeti állapotot. Amikor meg csak így belevagdosgatunk, meg foltozgatunk az csak hasonló, de mégis valamiféle alkotótevékenység, ezért bicsaklik meg néha a nyelvünk.
Viszont, aki a cégnél van, de a munkája még érintőlegesen is nehezen éri el az anyag fizikai valóját, az ne mondja már magára véletlenül sem, hogy restaurátor! A könyvelő semmiképpen ne, de az ügyvezető igazgató is jobb, ha tartózkodik az ilyetén kijelentéstől. Nagyon szép munkakör az ügyvezető is, de a menedzser titulussal is sokan kibékülnének, tessék azt használni, nincs abban semmi szégyellnivaló. De hát, a magyar már csak ilyen. Szeret magáról hangzatos dolgokat mondani. Például: Az operaházban dolgoztam! (Ja, karbantartóként) Az ELTE oktatója voltam (Ja, én tanítottam be az éjszakai portást)
Egy restaurátor műhelytulajdonos, vezetheti szuperül a cégét, de attól ő még "csak" egy üzletember és nem restaurátor. Felteszem a kérdést, ha meglátja a fantáziát a szennyvíz szippantásban - ami ugye egy nagyon jó megélhetés volt - és alapít egy céget ami ezzel foglalkozik, ugyanilyen büszkén kijelentené Orbán Viktor estélyén, hogy ő egy szippantós? Nem! Elegánsan körbeírná, ebben biztos vagyok.
Hoztam még fel más példákat is:
Ha Van Gogh-hoz odamegy a menedzsere, hogy fessen sárga csormókat, majd eladja a kész képet, kiérdemli a festőművész címet a menedzser? (Ez fikció, de a kérdés valódi)
De mi a legszomorúbb? Ha arrogánsan hozzászól a témához:
Kedves Urak ! Én úgy érzem, hogy Ti azokat pocskondiázzátok, akiktől a munkát (és pénzt) kapjátok! Kérdem én, hogy melyikőtök tud lakatolni, fényezni, autót és motort szerelni és kárpitozni egyszemélyben? Nagy a csend ! (mert gondolom egyikőtök sem ! ) A kommentjeitek szerint ha nem értetek mindenhez az nem "járműrestaurátor"! (így egyikőtök sem az ) Mert az az ember, aki ezt átlátja és összefogja és pénzeli függetlenül attól, hogy magánszemély (és esetleg az utolsó forintját költi el nálatok) vagy kereskedő az is restaurátor, mert nélküle itt mindenki éhen veszne !
Nos, szerintem senki nem pocskondiázta a munkaadóját. Olyan megrendelőt beszéltek ki aki az utcáról beesve ossza az észt.
Melyikőnk tud lakatolni, fényezni, autót motort szerelni és kárpitozni? Én, meg gondolom sokan mások.
De azt, hogy én, vagy bárki hozzám hasonló éhen veszne a tisztelt úr szerint, kikérem magunknak!
Pont mi vagyunk azok, akik a jég hátán is megélnénk, de egy nem kétkezi menedzser kinek adná ki az ukázt, ha nem dolgozna nála senki? Kiből élne? Kit zsákmányolna ki? (Ha már így vicceskedünk)
Komolyra fordítva a szót: A menedzser segíti a munkáját a dolgozóknak, azok pedig kitermelik a pénzt a vezető fizetésére. Ez egyfajta szimbiózis, akár tetszik, akár nem. Persze az ilyen urak azt mondják, ők adnak mindenkinek enni. Ja, én is fekszem itthon hasamat vakargatva, az igazgató úr meg jön aztán a számba kanalazza a kaviárt.
Hiába na! Mi egy roggyant, elmebeteg, önfenntartásra képtelen társaság vagyunk, örülhetünk neki, hogy kúszhatunk a mocsokban, és az urak lábait érinthetjük ajkainkkal, míg ők alamizsnát vetnek elénk a piedesztálról.
