Én Car Mandiner (akit feljelentettek a facebook-on, hogy nem ezen a néven anyakönyvezték), minden szerszámos írások atyja... Na, jól van, tudom, hogy nem vagyok ilyen nagy ember, de viszont azt is tudom, hogy az én írásaim után (Mivel dolgozzunk... Mitől barkács... ) kezdtek bele sokan holmi szerszám szerdákba, szombatokba, meg barkácsbizgentyűkbe. Mivel nagy hirtelenséggel ilyetén módon megszaporodtak ezen írások, félretettem egy kis szösszenetet, főleg, hogy egy nagy ember - pont a kollégám által is favorizált - Lidl-ös termékeket vette górcső alá.
Azért írtam, hogy a kollégám favorizálja, mert nem én veszem ezeket a remek eszközöket, így neki kell megköszönni, hogy táptalajt szolgáltat a kÍsérleteimnek. Én megkísérlek ezekkel a szerszámokkal dolgozni, aztán vagy sikerül, vagy nem, de az biztos. Legutóbbi lista. Asztali köszörű: körülbelül 1 üzemórát bírt; hőlégfúvó: működött, letettem, nem működik; levegős rozsdaverő izé: nem veri a rozsdát, hátat masszírozni viszont jó; bit fej tartóban elfordult a csavarozófej, ott rohadjon meg; levegős fúró-csavarozó: úgy üt a tokmánya, hogy nem hiszed el; akkus lámpa: pár perc alatt lemerül; forrasztó állomás (így nagyképűen) azért állomás, mert a 40 centiméternyi "madzag" nem sok futkározásra ad lehetőséget, jótállásban cserélték; sarokköszörű: első indításnál sikítva dobtam el, mert azt hittem felrobban a kezemben, rövid idő alatt meghalt, a másik (mert kettő is volt), még elcsörög; levegős orrfűrész: első nem működött, a másik igen, először, aztán inkább nem... Lehet, hogy van még, de későre jár, így rátérnék a fenti képen látható címkét viselő mérnöki remekműre, az állványos fúrók Szent Gráljára.
Már a csomagolás gyanút ébreszthet a fémipari szakemberben, ugyanis egy falécet fúrnak a dobozon látható képen, ergo fafúrógép, de ez nincsen írva sehova. Viszont ha a vasaknál szokásos fúrónyomással, (erőtojással, mint ahogy régi kollégám mondta) próbálunk dolgozni, úgy érezzük, hogy széthajlik az egész szerkezet, tehát csak óvatosan bánjunk a bennünk szunnyadó oroszlán erejével, annál is inkább, mert ha a tárgyasztalnak nem a közepén fúrunk, nem tudjuk olyan erősséggel meghúzni, hogy ne liffenjen le. Amúgy a tokmányba se kicsi, se nagy fúrót nem tudunk befogni. A nagy még nem is lényeges, 13 - tól felfelé úgyse bírja a motor, de az már vicc, hogy egy idő után a kétésfeles' fúrószár kiesik belőle. Fúrásmélység: kevés, talán 4 centiméter.
De nem ezért ragadtam billentyűzetet! Van ebben a szerkezetben egy olyan remek mérnöki csúcsteljesítmény, amiről meg kell emlékezni: Az áttételi, és szíjfeszítő rendszer.
Ha egy kicsit kicsavarjuk a nyakunkat, láthatjuk, hogy pont középvonalon van a két tárcsa (meg azt, hogy fejre esett a gép, és eltört az egyik), viszont ha feszítünk a szíjon - mivel egy tengelyen fordul a motor - lazítunk rajta. Hogyan lehetséges ez? Először is, a két tárcsa nem fordítottja a másiknak, hiszen ha az lenne nem kellene a szíjfeszítést állítgatni, mert amennyivel az egyik tárcsa szűkül, a másik annyival tágul, tehát egy helyben hagyott motorral is tudnánk működtetni a gépet, így viszont nem, Van olyan fokozat, amikor kiderül, hogy a géphez adott egy darab ékszíjjal nem tudjuk azt használni, ugyanis a motor tárcsástól belefordul a burkolatba.
Az a három rovátka a felhajtott takaróban azt jelenti, hogy gyakorlatilag kivágta magát a tárcsa a szabadba.
Mi a megoldás? Sűrű anyázások közepette elmegyünk, és veszünk még egy szíjat, aztán cserélgetjük, vagy (Mi a szrattyért vagyunk szakemberek?) megoldjuk mérnökiesen.
Mint a képen látható a tárcsa alatt, van még egy pár centinyi hely a kivágásban, így jobbra elbírjuk tolni a motort.
Az a fekete csavarozott rész az eredeti felfogatás, ami el lett vágva, és ide lett betolva annyi laposvas amennyit engedett az említett kivágás. Így már nem a középvonaltól kezd elfordulni a motor, hanem attól jobbra és most már betudjuk fogni vele az egész állítási tartományt. Mielőtt valaki kérdezné, válaszolok is: Nem, más méretű ékszíj nem orvosolta a problémát, egy méretűvel valahogy sehogy nem akart működni a teljes skálán.