Az elmúlt napokban véres küzdelem folyt minden dombért, és völgyért, hogy eltüntessem az eredeti Tatra 57K motorházról.
Valami rettenetes állapotban leledzett szegény, pedig amikor Csehország mélyén kiástuk egy garázs hátuljából azt gondoltam hirtelen, hogy annyira nem is rossz, mintha kétszer olyan rossz lenne. Persze a jótékony gitt kívül, belül vastagon fedte az egyenetlenségeket, és az sem ártott a megítélésének, hogy nem volt karosszéria hozzá, ami megmutatta volna, mennyire nincs méreten, mennyire deformált az utastérhez illeszkedő része.
Csendes hajnalokon elméláztam, vajon (és olajon) milyen katasztrófa érte szegény vasat, hogy több helyen élre volt hajtogatva a síknak szánt felület. A legvalószínűbbnek azt találtam, hogy egy lánctalpassal tolták félre a bombázások után a többi törmelékkel együtt. Persze lehet, hogy egy robbanás légnyomása vágta falhoz, vagy valami, de az biztos. Ja, mert ez ugye második világháborús jószág, ha még nem mondtam volna. Egyenesen a wehrmacht-nak gyártották...
Aztán meg gallyakat szállítottak vele.
Nem tudom miért fekszik, én felállítottam... lehet már végzett. Na, mindegy. Tehát ezzel a tökgyaluval is két napot szenvedtem, mert annak ellenére, hogy nem találtam rajta golyó ütötte lyukat, úgy álltak a kopoltyúk benne, mint egy átlagos, magyar, utcai nyilatkozónak a fogai a híradóban.
Szóval nem egyszerű a helyzet. Már a filmekben is azt nézem, milyen autón megy át a páncélos. Ja... most néztem meg a Stalingrad (2013) című filmet. Elég jól meg volt csinálva, még a számítógépes effektek sem fájtak benne annyira, mint némelyik friss, amerikai filmben (mert ez orosz). Mielőtt beültem rá, tájékozódtam, mit szól az "utca hangja" hozzá. Hát, szomorú, hogy bárki is fizikai, pszichológiai és történelmi hűséget kér számon egy filmtől. Jaj, és aki jól akart szórakozni, hát azt meg igen sajnálom. Engem nem szórakoztat a háború, inkább azért nézek néha ilyet, hogy gondolkodjak, az "élet szépségén", mert az nem árt. Ajánlom mindenkinek a "Jöjj és lásd" című szovjet alkotást. Nézze meg, és örüljön neki, hogy nincs benne "lángoló" roham, meg mandíner lövedék, csak durva élethűség. Nézze meg és sírjon... vagy ne nézze meg! Nézze meg a Transformers filmeket, meg a Pukiembert, vagy a Feláldozhatóakat, és szórakozzon remekül. A történelmi hűségről meg csak annyit, hogy a történelmet a győztesek írják.