Részletekért kattints a képre, vagy ide!

Tulajdonomba került egy profinak kinéző sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.

TOVÁBB

Én Car Mandiner (akit feljelentettek a facebook-on, hogy nem ezen a néven anyakönyvezték), minden szerszámos írások atyja... Na, jól van, tudom, hogy nem vagyok ilyen nagy ember, de viszont azt is tudom, hogy az én írásaim után (Mivel dolgozzunk...  Mitől barkács... )  kezdtek bele sokan holmi szerszám szerdákba, szombatokba, meg barkácsbizgentyűkbe. Mivel nagy hirtelenséggel ilyetén módon megszaporodtak ezen írások, félretettem egy kis szösszenetet, főleg, hogy egy nagy ember  - pont a kollégám által is favorizált - Lidl-ös termékeket vette górcső alá.

Nem engedtek be az évek óta üzemeltetett lapomra, mert valaki jelentette, hogy az igazi nevem nem CAR MANDINER (ki gondolta volna), de a face nagyszerű adminjai résen voltak. Bár érdekes, hogy azért ilyeneket hagynak létezni, mint Lakatos Dzseniferlopez, meg a többi milliónyi kamunév, amiknek tömkelegét látom minden nap.

Csak gratulálni tudok a nagytudású szakembereknek, hogy sikerült kiszűrni egy olyan híres terrorpistát mint carmandiner. Ismét biztonságosabb lett a világunk.

Teljes röhej volt, hogy először azt írták, van 7 napom a névegyeztetésre. Írtam egy levelet nekik, hogy a családomon kívül mindenki így ismer évek óta, ezen a néven publikálok, kérném magamat békében hagyni, nem ártok senkinek. Erre válaszképpen egyáltalán nem tudtam belépni addig, míg nem adtam meg másik nevet, bár szerintem ha Szantoslopez Gernyavádó-t írok be, akkor is beengednek, mert a másik név beírása után semmi ellenőrzés nem történt, bár addig mindenféle személyes, fényképes dokumentum feltöltésére szólítottak fel.

Ezúton buzdítok mindenkit, hogy jelentsen minden gyanús nevet, nehogy már sérüljön a facebook alapelve és olyan is bekerüljön aki valójában nem Oláh Csingacsguk Winetou, vagy Leonidasz Szopendosz Koalalumporból!

Azért a hivatalos oldalam megvan még: https://www.facebook.com/kaszni.car.mandiner/ 

Bár lehet, most ástam meg a síromat...

Egy levél fentről:

Az elmúlt év  végén olvastam ezt a remek mondatot: "Aki igényes, az éppen úgy nem jár Suzuki-val, mint ahogy nem iszik Tesco kólát."

Aki egyetért ezzel, az bizonyára osztja ezt a véleményt, de én még további kritériumok alapján fokoznám az igényességet.

Szólt a kolléga, hogy a hétvégén érkezik  herr Kirschen, vagy hívják akár hogy is. Mondtam örülök és ezúton szeretném megtudakolódzani, ki a tököm az? - Hát az, akinél voltunk a Merci alkatrészekért. - közölte a munkatársam, így már csak azt nem tudtam, minek jön, de aztán kiderült, hogy neki is van még két ilyen 170-es típusú autója, szeretné ránk bízni , de előtte szétnézne. 

- Tőlem jöhet, nincs mit szégyellni. - mondtam és rátapostam egy patkány farkára, aki az uzsonnámmal igyekezett kifelé. Szóval a vendég tiszteletére a kolléga gyönyörűen felporszívózta a műhelyt, rendesen felüdülés volt belépni, ha az ember átverekedte magát az udvari szeméthalmokon. 

Na, tehát jött az illető, hozta a féltéglányi diktafonját, abba motyogott néha halkan. Kért egy mérőszalagot lemérte ugyanazokat az elemeket, amiket én már lemértem és amikre rá is írtam a méreteket. Ugyanazokat a számokat diktálta be magának, amit írva is olvashatott, de ő inkább szorgalmasan méregetett és "gut" - olva bólogatott. Azt nem tudom mi volt neki annyira jó, mert ő nem mérhette azt amit én, mert én másképpen használom a mérőeszközt.

Sokan azt mondták, hogy "túltoltuk Béláim". Egy ilyen lelkileg cizellált, drága és szép autót ennyire durva módon miszlikbe vágni nem szabad!

Hát, akkor barátaim, csak azért, hogy az ideg szétvessen benneteket:

Carlos mondja, hogy kész az olvasnivaló, csak ide kell kattintani a folytatáshoz.

Szeretnénk gyorsan, és egyszerűen készíteni olyan anyát, ami egy nút mögött állítható és aminek nem tudom a forgalmi nevét?

Csak, hogy meglegyen a folytatás. Akár ide, akár a blog címe alá kattinthatsz, ahol az áll, másik blog.

Sőt, a képre is kattinthatsz!

Évek óta folyik a médiából, hogy az idős autóvezetők milyen nagy veszélyt jelentenek a többi közlekedőre. A mai Sebestyén show-ban is ezt a tam-tamot verték. Balázska nem értette, miért nem szigorítanak az öregek jogosítványmegtartási procedúráján, hiszen az adatok egyértelműek: Országunkban jelenleg közel 1,19 millió 60 év felettinek van vezetői engedélye, 2895 balesetből, összesen 536-ot okoztak a 60 év felettiek, ez pedig 18,5 százalékot tesz ki!

"Ezt megcsíptük Oszi!" - Hangzott el gyakran a régi, népszerű televíziós sorozatban, de ahogy ők sem, mi sem sűrűn csípjük meg valójában, amit meg kellene. 

Időnként azt gondolom, hogy az idő kereke körbejár és néha reccsenve ismétli a világunk önmagát. Tavaly ilyentájt is hasonló dologgal szembesültem egy reggel, mint most. Ha valaki látatlanban azt mondja - "Fogadjunk, egy trágya Karmann!" - az nyert.

Soha nem gondoltam volna, hogy egy pár mélabús, vasárnapi gondolat ilyen hullámokat gerjeszt. Történt ugyanis, hogy a hét utolsó napján elméláztam a közösségi oldal posztolt képei fölött. Látom ám, hogy a különböző autóstalálkozókon megjelennek olyan figurák is, akikről konkrétan tudom, hogy nem saját maguk készítették az autójukat. Ezzel ugye nincs gond, de viszont az már nem tetszett, hogy restaurátori fényben tetszelegtek. Na ekkor tettem fel egy posztot a Járműrestaurátorok csoportjába:

Nem is olyan rég, ha jól emlékszem még, sírtam egy Karmann-on. Tavaly érkezett és nagyon lehangoló látványt nyújtott, itt írtam róla. Állítólag - ami azt jelenti, hogy nem biztos, vagy hazudok, de ezt ti nem tudjátok, hacsak el nem mondom - többen öngyilkosok lettek akikhez elvitték javítani. Na, de nem akarok ilyen lehangoló lenni, hogy vidámabb vizekre evezzek, elárulom, tudomásommal volt olyan is, aki csak zárt intézetbe került. 

Igen, hölgyeim, és uraim, ez itt az orra fejjel lefelé. Aki azt kérdi, hogy "Csak ennyi?", annak a megnyugtatására közlöm, nem, ezt még tovább pucoltam, tehát ennyi sem maradt.

Amúgy most csak kettő, de így jobb a cím, a bulvárban is így írnák.

Ja, és nem is készít ki, csak nem értem, hogy mit nem lehet ezen érteni, pedig nem olyan bonyolult.

Nem valami friss a történet, de csak mostanára csillapodott kezem remegése annyira, hogy le tudjam írni a szörnyűséget, ami nálunk történt.

Ködös hajnal volt. Az éji madarak utolsó dalukat pitypalattyolták, macskák vonszolták magukat hazafelé munkahelyükről, a korán induló járműroncshordák kiokádták már belükből a kevésbé tanult, de azért szavazóképes emberanyagukat. 

Ott álltam a felkelő nap sugarai alatt, de rám csak árnyék vetődött. Hideg fuvallat simította meg arcomat. A borzongás alsó madárfogással csavarta meg ágyékomat. Visszanyeltem feltüremkedő gyomrom tartalmát, és leküzdve félelmem, megérintettem a rémlátomást, mely szemem előtt remegett, hogy megbizonyosodjak valótlanságáról. Rémülten kaptam vissza a kezem a hideg, szutykos vasról. Lábam megrogyott, mielőtt ájultan összerogytam, szemem ezt a képet rögzítette:

Az a baj, hogy minél ritkábban jelentkezek poszttal, annál kevésbé emlékszem arra, hogy mit írtam. Ha nem írok semmit, akkor nem keveredhetek az ismétlés hibájába, de akkor meg egyes olvasók veszik a bátorságot, és számon kérik rajtam a részletes beszámolót. Tegyék nyugodtan, ami a szívemen, az a számon, úgyhogy lehet rajta kérni, csak nem biztos, hogy eredményre vezet. Nem a lustaság az oka, ha elmarad egy veséző írás, pusztán csak az a tény erre a magyarázat, hogy - bár kevesen hinnék - igencsak unalmas néha a restaurátor élet. Egyik ugyanolyan autó után jön a másik ugyanolyan, de azért néha be esik egy-egy különlegesség. Na, nem mindig azért, mert addig soha nem látott típus a vendég, hanem, mert ritka elszabott tucatdarab esik be az ajtón. 

Viszont először is az elmaradásom, az 1933-as Opel Steyr befejezéséről találtam még képeket.

Most jutottam oda, hogy megnézzem a Totalcar-on a Karmann-os epizódot. Meg sem lepődtem, hogy az én lakatolásom, szőnyegezésem, és még (már) nem is tudom milyen munkám köszönt vissza.

Itt még a műhelyben volt

Hogy hívják az ázsiai ezermestert? Ja, már leírtam a címben...

Na, és engem, hogy hívnak? - Gyere már ide, van egy kis meló!

Az... Melo... Melodráma. "Nekem melo, maguknak dráma."

Szóval: Van itt már a műhely környékén mindenféle szakember, minden mozzanatra valaki más. Asztalhoz asztalos (mily meglepő) lakathoz lakatos, fapadhoz fapados, maszathoz maszatos. Na, éppen ezért lepődtem meg, amikor az asztalra került a Fiat barchetta projekt motorja. - Ki kellene venni a beszakadt tőcsavarokat! - hallatszott az isteni szózat. Amint ránéztem az ominózus trágya tárgyra, látom ám... Megvan amikor Update Norbi nem bírta elmondani a történetet? "- Tudjátok mi a látomás? Kimegyek a kertbe, látom apám ott van és ás... Nem, várjál: Kimegyek a kertbe látom apám ás... Nem...

Tehát én nem látom ás, hanem azt, hogy már valaki ki akarta fúrni a menetes szárakat, de csak felébe találta el a dolgot.

Hosszú, és súlyos hallgatás után megkezdem a nyár végi tudósításomat.

Eseménydús volt az időszak míg nem jelentkeztem, kaptam a pofonokat az élettől rendesen, de nem kell félni, ezeket nem adom tovább, csak a jót.

Talán vegyük elsőnek ezt a szénásszekeret. Opel Steyr 1933-ból. Pékfurgon... Na, nem pékeket továbbítottak vele, hanem sütőipari termékeket. Ami érdekes még benne, az az, hogy az első tulajdonos családjánál tartózkodik azóta is. 

Gondolom mindenki volt már úgy - de ha nem, akkor majd lesz - hogy színt kellett kevertetni valamelyik gépjárművéhez. Amennyiben nagyon veterán az eszköz, akkor két lehetőség szokott fennállni: Uno: (Ahogy a német mondja') odamegyünk a keverőműhelybe, aztán megkukucskálják a colort, vagy azt mondjuk, hogy ez hasonló mint a szomszéd autója, annak megvan a színkódja, csak kikevertetjük és kész. Na, itt buktam meg.

Ugye van kérem ez az adattábla a Fordoknál. Rajta a színkód. Ebben az esetben a 61.

Ismét eltelt egy hónap anélkül, hogy jelentkeztem volna, így most itt az idő egy beszámolóra.

A meccsről már mindent megírtak, így nekem már csak az marad, ami ezen kívül még történt ezen a világon. Mivel a műhelyen kívül máshol nem nagyon voltam, így a beszámolómat kénytelenül, kelletlenül erre a területre összpontosítom. 

Beletúrok a fényképes dobozba...

A kolléga így örült a döntetlennek, meg, hogy viszik a "szemetet". A négy hónapra kalibrált munkája majdnem dupla időt vett igénybe, nem csoda, ha megkönnyebbült. 

Mármint pünkösdi királyság, az meg köztudottan nem volt hosszú életű.

Volt egyszer nálam kezelésen egy Mercedes W113, ami nem sokáig tartózkodott a hatáskörömben, sőt, igazság szerint nem is az én melóm lett volna. Ott voltam az érkezésekor, de mivel arról volt szó, hogy csak "ki kell pucolni", mentem tovább a dolgomra világmegváltani, talán egy Tatra 57K kalapálása várt reám, de lehet, hogy Fiatoltam.

Így érkezett. Tökéletes, ugye?

Írok már, mert egy részről úgy cseszegetnek a nem írás miatt, mintha fizetnének a posztért.

Tudomásul kellene venni, hogy ilyenkor, a jobb időjárás beköszöntével rengeteg munka akad a kertes házak környékén, hiszen aki házat vesz, az gondot vesz. Tavasszal rögtön nőni kezd a fű, és vidéken az ember lakmuszpapírja a fű: Akinél nagy a ház előtt, azt lehet savazni.

Másrészről a kártevők elleni védekezést is el kell már kezdeni, mert ha nem, a termést ők takarítják be. Az enyhe fagy miatt különösen veszélyes lesz idén a Barnahátú kerti genyóca. Általában éjjel rajzik, és mindenevő. Az ellenük végzett védekezés szerteágazó, úgyhogy csak annyit említenék itt meg, hogy a hordóba rejtett fagyálló bár használ ellenük, veszélyes lehet a gazdára nézve is. 

Tehát ezen ház körüli teendők miatt írok ritkábban, de most végre leültem, és verem a billentyűt.

Na, aszondja, hogy...

Vendégmunka érkezett.

Lassan olyan mester leszek, mint akiken nevet az internet népe. Gödörből BMW-ét szerelő, fatuskóval szilentező, esőcsatorna kipufogós, sámliról vezetős...

Egyelőre még csak ott tartok, hogy

így nyomatom.