Ebben az egy képben minden benne van... Na, jó, tudom, hogy több nincs benne, mint ami benne van, de egyet garantálhatok: vért, verítéket, fájdalmat, meg minden francnyavalyát.
Először is megemlékeznék a lemezek kialakításáról: Volt egyszer a minta karosszériám, amiről le lett másolva egy pár elem formája, mérete. Ezek közt volt a pedálok mögött látható lemez is. Mint már írtam róla, az egyik sárvédő elkészülte után derült, ki, hogy a minta után kialakított orr rész mérete nem felel meg a tulaj azon kívánságának, hogy a kerékjárati ívkivágás csak kis mértékben legyen nagyobb, mint maga a kerék, így az elkormányzott felni gumija beleért a sárvédőbe, Ekkor kellett felvágni a sárvédőt, (ekkor adtam a szájára a szép varratoknak) és megszélesíteni a felső részét, majd a belső részek is kipótlásra kerültek. Ezek a pótlások nem jelentettek nagy újdonságot, hiszen eredetileg is így volt, csak a kisebb méretben.
A következő kérdés, hogy a fő fékhenger mit keres itt?
Hát, ezt a tulaj sem értette, hiszen ő felszerelte oda a pedálegységet, ahol régen volt.
Ott van (volt) kérem szépen a kipufogócsőbe fonva. Remek hely, igazán semmi kifogás nem lehet ellene...
És hát a pedálrend! Na, az is példás: A kuplungpedál a kormányoszlop alatt, jött ki, húsz centivel hátrább, mint a fék. Erről nincs képem, mert azt a részt dobozban, szétvágva, kirakósként kaptam meg, és először el sem akartam hinni, amit látok. Aztán szépen megértettem a miértet. A kuplung így egy rövid pálcával bírta húzni a kinyomószerkezetet, és a fékpedál betaposva éppen elment a bekormányzott kerék mellett. Kérdés, hogy a kuplung végül is mely testrésszel volt kezelhető ebben a felépítésben? Térddel? Kézzel? Vagy hasalt valaki lent, és vezényszóra nyomott?
A kipufogó is cifrán lehetett vezetve, de erről nincs adat, mert ez a pár centis darabokból hegesztett cső már nem a régi.
Én nem tudom elképzelni, hogy a régi kialakítás erős megfontolásból készülhetett. Mondjuk, hogy így spóroltak a súllyal, amit a bonyolultabb kinyomórudazat jelent. Pláne, hogy így is meg kellett toldani a pedált, hogy kiérjen megfelelő magasságban a középső falból, ráadásul a kipufogóba is kerülhetett plusz anyag a kitéréshez.
Na, mindegy... Megbeszéltük a kollégával, hogy megmutatjuk, hogyan is kellett volna ezt szakszerűen megoldani.
Legegyszerűbb az lett volna, ha az egész cuccot kitesszük a lábtér elé, de ez ugye nem volt lehetséges az ott kalimpáló kerék miatt. Ekkor született a döntésem, hogy akkor a kerék fölé kell tenni, de ott sem volt hely a motortérben. Vagyis a fékhenger még befért, a kuplungpedál is lelógott megfelelően, de a fékpedálnak már útban volt a kerék, csak komplikált átalakítókkal lehetett volna megoldani a működtetést, de az meg nem szerencsés egy féknél.
Ez után esett le a tantusz, hogy beteszem a fékhengert a lábtér fölé, csak a pedálokat kell megfordítani. Csak... Azért végül is sikerült egynapos gépmunka után.
És akkor most jön a tulaj kérdése: - De miért van olyan magasan?
Hát, mert a pedál nem mehet ki az utastérből. Miért? Ott a kerék! Hol a leghosszabb az útja? Hol van a legmesszebb a vezetőtől, elég lábteret engedve?
Azon él fölé kell menni a pedálnak, aminek a kialakítását, méretét a kapott anyagról mintáztam. Tehát így adódott a magasság, Már csak a felfogatást kellett megoldani a fentebb látható módon, amit biztosan szebben is meglehetett volna oldani, ha formatervező versenyre készülnék, de mivel csak laposnézésben látszik, nem nagyon bánt a lelkiismeret miatta, így is csoda lesz, ha kifizetik a ráfordított munkaórát.
A pedál nyomáspontja pont abba a magasságba került, mintha az alvázra lenne szerelve. Ez csak a véletlen műve, persze le ellenőriztem, de így csak megállapítottam, hogy jó lesz. Viszont a mozgása felfelé ível, nem lefelé, de ez észrevehetetlen, főleg ha nem figyeli az ember.
Na, miután ez így kialakult, gondoltuk egyszerű bowdennel kötjük be a kuplungot. Valami vastagabb kell hozzá, mert a kuplung az kérem erősködik.
Ez így viszont - Tisztelt Hölgyeim és Uraim - kurvára ronda. A "madzagot" jobban nem egészséges megtörni, így viszont szar. (még ha csak bemutató jellegű is a bogár kézifékkötél)
Mintegy mellesleg azért figyeljük meg a doblemezek csiszolt gyémántmintázatát. Az eredeti egy darab lógó lemez volt, sárkaparóvas szerű felfogató egységgel.
Visszatérve a kuplungra: szóval ennyi lett. Egy hatos pálca, meg a visszafordító, hogy a pedáltolásból húzás legyen.
Ezek után már csak a gázpedál volt hátra, ami egyszerűnek gondolható, de miért is lenne az? Látható a karburátoron a gömbfej, amit a szívócsőnek kellene nekitolni lefelé. Húzni nem igazán lehet, több ok miatt, de ezt nem elemezgetném, mert így is sokat irkálok.
Ha a legelső képet nézzük, látható, hogy végül is az egység felett vittem ki a tengelyt, bár először közvetlen alatta akartam kivezetni. (Ugyanis ez a két lehetőség volt) Ugyanis bárhova is teszem a motornál a nyomókart, mindenhol 5 centiméternyi fért volna el. Viszont alul 20 centiméternyi pedálkar adódott volna, és nem kell nagy számmágusnak lenni ahhoz, hogy kiötöljük, ha az 5 centis nyomókarnak 40 milliméter körül kell nyomni, akkor az 20 centiméteren négyszeres utat eredményez, vagyis a gázpedál, 16 centimétert kirándul alapjárattól padlógázig. Tehát kellene egy felező, de a kormányrudat körbefonni mindenféle szerkezetekkel kissé kényelmetlen, ezért a felső pedálnál maradtam, bár ott jóval hosszabb lett a pedálkar, de kint elfért egy szabályozható alkatrész, amivel ízlés szerint, három fokozatban állítható a gáz érzékenysége. Persze nem "csipcserével".
Itt jegyezném meg, hogy a kísérleti periódusban minden szir-szart összehegesztek, és nem cicomázgatom agyon.
Így néz ki a lábtér, valódi kuplung, és fékpedál nélkül, akkor, ha az orrunkat az ülés háttámlájának tetejére tesszük.
Amúgy természetes pozícióból ilyesmi. ( A műszerfalat is átrajzoltam egy párszor, míg ilyen lett.)
Ja, és mellesleg itt tartok.
