Aki arra számított, hogy a következő jelentkezésemkor már kész autót láthat, az nagyon tévedett. Viszont mindenkit vigasztaljon az a gondolat, hogy tévedni emberi dolog, (mondta a sün, és lemászott a keféről) így aki kételkedett saját magában, az megnyugodhat.

Még a múlt hét végére felküzdöttem az egyik sárvédőt.

A másik oldalon még csak a tűzálló ponyva védte a rendszert. Akkor még azt gondoltam, hogy órák kérdése, és felkerül a másik oldali elem is, de nem így történt. Hosszú, és véres küzdelem vette kezdetét, mely a mai napig is tart, és nem is merek jóslásokba bocsátkozni, hogy mikor lesz vége.

Persze, nyilvánvalóan arra gondolunk a képre tekintve, hogy itt már minden a legnagyobb rendben, de az első benyomás sokszor csal. Ezért nem is szabad ennek hinni, csak jól el kell raktározni a fejünkben a pillanatot, és ha baj lesz, tudjuk mondani, "- Én tudtam!".

A sárvédők egy egyszerű ezermilliós ütlegeléses egyengetésen mentek keresztül, aminek az a fő jellegzetessége, hogy bár egyenletes felületet ad, viszont az eredeti formát egészen biztosan nem fogja visszaadni a lemez nyúlása miatt. Ebben az esetben a fő probléma az, hogy az eredeti formával nem vagyunk tisztában, hiszen nincs rajz, nincs minta, nincs...telen vagyok, adakozzatok!

Szóval, ilyenkor az ember összerak mindent, aztán az egyes elemek egymáshoz való viszonyát figyelve alakítjuk tovább a dógokat'. Na, most itt jön a második probléma, ami több rétű: Nincsenek elemek, amik vannak, azok össze vannak barmolva. Jelen esetben is mind a kettő fenn áll. Már azoknak a kis pálcáknak - amik a tetőt kötik össze a sárvédővel - a felszegecselése is viccesen indult. Mivel semmi jel nem mutatott arra, hogy babráltak vele, ugyanoda lett visszarögzítve, ahonnét le lett véve. Azaz majdnem, mert a bal oldali valahogy másképpen állt, mint a testvére. Lassan rájöttem, hogy a háború hevében valaki fordítva tette fel, amit csak úgy tudott megvalósítani a talpak szögeltérése miatt, hogy vagy 3 centiméterrel odébb tette. Már mégsem hagyhattam így, hiszen majd azt mondták volna, hogy a restahórátor' elkúrtította.

Ezek után gyártottam egy sárvédő véget, ami megmutatta, hogy a sárvédőnek túlzott lett a domborulata, így holnap vagdosgathatom szét, hogy legyen belőle esztétikai élmény, meg énekes halott.

Tehát ilyen mulatságosan telnek a napok, vidám az élet... ja, a sünök meg vedlenek mint állat.

Igen, ez itt egy sündiszkosz. Népszerű nevén fazék, vagy kosár drótkorong. Ne tévesszen meg senkit a már említett "első benyomás"! Nem biztos, hogy azt látja, amit hisz.

Melyik az igazi? Igaz vagy hamis? Nem kell a duma, hogy az egyiket már használták, bár a jó kifogás sosem rossz!

("- Maga látogatja a szüleit? - Sajnos már meghaltak. - A jó kifogás sosem rossz." Idézet Az aranytó című klasszikus filmből)

Szóval, ez a hamis?

Aki a használtságra fogta a szőrtelenséget, tekintse meg ezt az agyonnyüstölt valódi eszközt! Kissé jobban egyben van, mint a bal oldali ugye?

Fogalmam sincs. honnét került a műhelybe ez a hamisított cucc. Egyszer csak ott volt. Lehet valamihez ajándékba adták. Mint amikor vettem egy kiszúrófűrészt. Elég jó minőségű volt maga a szerszám, de a hozzá ajándékba adott fűrészlapok még a vicc kategóriát sem érték el. Mondom a kereskedőnek: - Tibi! Hogy lehet ilyen szart forgalmazni?

- Hát úgy, hogy az ajándék az nem kereskedelmi forgalom, azt nem kell bevizsgáltatni.

Halljátok emberek? Még ekkora ökörséget. Ez még rendben van ilyen esetben, amikor fel tesz az ember egy drótkorongot, majd egy perc elteltével szeméremtájékon átmegy drótszőrű foxiba, mert a remek alkalmatosság számolatlanul hányja le magáról a szálakat. Viszont mi van akkor, hogy ha egy merülőforralót kapok ajándékba, ami ráz. Electro break...

Szóval azért van egy kis fenntartásom a kereskedő kijelentésével kapcsolatban, bár tudom, ők sem hazudnak, meg a politikusok sem, meg az alapítványosok sem...