Már vissza kellett néznem mit írtam a múltkor, mert olyan régen volt, hogy nem emlékeztem rá, mit firkálgattam.

Azóta nagyon sok minden történt, sok kerítés épült a határon, sok vizet fogyasztottunk már megint. (Hiába mondom a gyereknek, hogy egy szénbányász kevesebb vízben fürdött, mint ő. )

Szóval nehezen megy a szülés... mármint a műhelybéli meló, meg az is, hogy mi a szart akartam írni. Míg bent voltam a garázsban, pörgött az agyam, hogy ezt, meg azt írok majd itthon, aztán féket javítottam a szolgálati gépjárművemen (ilyen elrothadt fékhengert tizenéves autón még nem láttam) és nemrég másztam be (szinte szó szerint, mert fájogat a derekam) most meg csak pislogok, és Skrillex bömböl a fülembe.

A lényeg az, hogy vártam a nagy durranásra, legyen mit közzétennem. Jelentem ez most megvalósult! Orrmányzati pozícióba kerültem.

Persze ez a felületi állapot nem végleges, mert most éppen a formák keresése, megtalálása folyik, a végső egyengetés a teljes karosszéria felállása után fog lefolytatódni.

Lassan már kezdtem megidegesedni a haladás nemlegessége miatt, ami pórias nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy egy helyben topogtam. Mielőtt kitaglalnám ennek okát, közlöm, hogy már nem idegeskedem, tartom magam ahhoz a recepthez, amit egy tanult kollégám mondott, amikor szóltak neki, hogy nem jó, amit készített: "Fogom magam ilyen szarok miatt halálra idegesíteni."

Hát én sem fogom magam, idegeskedjen, aki a kakában is csomót keres, és gáncsoskodik állandóan.

Magas a far! Alacsony az orr! Mintha nem jól állna!

Fa som!  "Nem pont olyan az orr, mint a képen!" Melyiken? A régin vagy az újon? Mert ami idekerült az iskolapéldája az elbaltázásnak.

Mellékelem az archív felvételt is összehasonlításképpen. Hány ponton különbözik? Az ajtó csak egy...

Kérték a kis kerékívet - mint a képen - de ha én ehhez a futóműhöz - és figyelembe véve azt, hogy esetleg utcai parádén is részt vesz - készítem el a kapott kaszni méretére, nem fordul el a kerék berugózáskor. Na ezért kellett fel sliccelnem a kész sárvédőt, és kifordítanom a tetejét, mert hát ugye a küszöböt már nem tudom, nem akarom basztatni. Ja, hogy amit idehoztak azon elforgott a kerék? Tessék már megnézni az utánfutós képen álló autón azt a hatalmas lyukat! Mindig azt várom, hogy kilép rajta a Jeti, vagy egy szürke medve.

Ilyen lett, és kész! (Bár még vár rá egy kis egyengetés)

Aztán: Több hely kellene a lábaknak. Mind ezt már akkor fundálják ki, amikor már belefogtam az első ajtóoszlopokba. "Ó, csak két centi erre, két centi amarra." Mintha a kőművesnek mondanák a tetőgerendák felállítása után, hogy emeljen a plafon magasságán.

Hát valahogy megoldottam, de persze ez az eredeti forma rovására megy, már ha egyáltalán beszélhettünk előzőleg formatervről.

Különösen a felgyűrés szerű orr tetszik, de ha a fekete-fehér képet nézzük, akkor is láthatjuk a vonalak esetlegességét. Ezért nevetséges, amikor megállnak felettem és beköpik, hogy valami nem olyan, mint..

Én ha az archív képet nézem, kapásból felsorolom hogyan állt össze a kaszni. Sok kész alkatrészből, ami meg tábla lemezből készült, azon meg minél kevesebb legyen a munka. Például az első sárvédő és a motortér közé egy lemezcsíkot illesztettek be domborítás nélkül... nehéz ezt így elmagyarázni. Rajzolni meg még nem rajzoltam le...

Na, mindegy. Szóval az archív képen az a fehér beégés az első sárvédő felett, egy darab sík lemez kifelé döntve. Nem volt olyan  kis árkocska mint ezen az utánfutós példányon, de persze rajtam azt is számon kérték, pedig hát ha az eredetihez ragaszkodunk, akkor nincs csak egy kis illesztési mélyedés a sárvédő rádiusza mellett.

Majd jött az orr: "Nincs lehúzva a köténylemez" (vagy minek nevezzem). Tiszta vicc volt, hogy valaki kis lemezekből hegesztgette össze cseppenő formára, holott az orr is csak sík lemezekből volt összepakolva, bár ezen már fel lelhető némi domborítás, de csak ott, ahol könnyű volt ezt kivitelezni, mint például az orrcsúcsnál, a motorháztetőnél. Tehát fogtak egy lemezt, "térden meghajtották" és berakták kissé megdöntve (majd lerajzolom) felülre, majd készült egy hűtőrács az asztalon. Az "asztalon" azért lényeges, mert azért sík az alja... szóval fogjunk egy A4-es lapot, vagy valami hasonlót! Hajtsuk meg, úgy, hogy az éle a sík asztalon maradjon! Most döntsük meg hátrafelé, mint a f-h képen a hűtőrácsot! A két sarka lent marad, a közepén megjelenik a hézag. Ezt a formát követi a köténylemez teteje, ami azért lesz lefelé csöppenő formájú, mert a kolléga annak idején úgy gondolta, hogy az orr egy körcikket alkosson. Tehát egyszerűen fogott egy lemezcsíkot, a teteje ugye az előbb vázolt forma, az alja meg azért lóg lefelé, amiért a hűtőrács felfelé, vagyis az a "lap" meg kifelé van dőlve.

Ebből a nézetből látszólag sík a felső rész, pedig nagyon nem az. Ezért lát a hozzá nem értő a fotókon olyan dolgokat, amik nincsenek ott, vagy nem úgy vannak. Sajnálom, de úgy látszik ez nálam valami rendellenesség, hogy csak azt látom, amit lehet szakmai szemmel.

Egy érdekes adalék az eredeti "tervezésből". A kuplung pedál azon a tájékon jött ki, ahol a patentfogó csavaros vége éri a motortér hátsó falát, míg a másik két pedál jobbra elől volt a megszokott tájékon. Abszurd!

Amúgy, mivel nem készült sablon, sőt szinte semmi előkészületre nem volt lehetőségem, az új elemek a régiekre épültek, hiszen úgyis "egy centi ide, egy meg oda pluszba" variációra játszottunk. Az a vörös csík nem képhiba, hanem lézer.

Ez már szinte az űrhajó készítés technológiája. Vízi lézer! Tudom, hogy most sokan vágyakozva sóhajtanak fel az ilyen forradalmi gyártástechnológia láttán, de hát mi már megdolgoztunk az ilyen hihetetlen fejlettségért.