Házi dolgozat:
Milyen verdát szeretnék? Tudja a tököm. Nehéz ügy. Valószínűleg én akkor sem tudnék úgy gondolkodni, mint mások, ha egy vajling könnyen szerzett pénzem lenne. Szívem mindig is a sportos autókhoz húzott. Vennék egy zsír új Nissan GT-R típusú gépezetet? Törne a frász, hogy ki mikor veri bele a faszárú nyalókáját. Volt két új autóm, a vidéki parasztok azt hitték totem oszlop, és mindenki karcolt, ütött bele valamit. Ez még akkor is zavarna, ha forogna ki a pénz a fiókból. Éppen ezért óvakodom a veteránoktól is. Kegyetlen érzés az, amikor a fényezgetett, ápolgatott, gépedet összetörik, akár csak egy kicsit is.
Ha nagyon ráérnék, magamnak készítenék egy saját tervezésű autót. Azért, mert mindig is ezt akartam, csak már kezdek fáradni. Lehet, hogy ha az ölembe szakadna a szabadság, inkább másra használnám, nem fetrengenék a koszos műhelyben.
Most, perpillanat tudom, hogy mire vágyok. Egy olcsón fenntartható, üzembiztos, egyedi megjelenésű, Mad Max autóra, aminek lehet kenni, vágni. Szeretek a relatív gyorshajtás szélén, de biztonságban hajtani. Legalábbis gondolom, hogy így teszek, hiszen a kertek alatt mindenkit utolérek, de még soha nem fetrengtem az árokban.
Szeretem viszont a jó műszaki cuccokat is, vagyis szeretem, ha az autóm korszerű technikai alapokon nyugszik. Viszont nem szeretem ezekben a gépekben, hogy már nem tudok hozzászólni minden problémájához, mert a számítógép hangján válaszolna, ha ki tudnám belőle olvasni a vallomást. Viszont nem szeretek szervizbe járni ahol van szerkentyű hozzá, mert hülyének néznek.
Régen, hétvégi program volt az autó babrálgatása, polírozgatása, de nem akarok már az autóért élni, éljen az értem.
Szóval az én autóm egy két ajtós sportgép, veterános jelleggel, durva kinézettel, amiről már mindenki láthatja, én nem fogok kitérni, szarom le, tiéd szétmegy, enyém meg elmegy.
