Durvára nem tudok semmi jót mondani. Az a jó itten assza meg az egészet. Nem halad a szekér úgy, ahogy szeretném, mert a dolgok szétperegnek a kezem közt, mint ha homokból lennének. Kissé lassabb úgy zárat beszerelni, ha nem is ebbe az autóba való tulajdonképpen, és ráadásul még a törött rugóit is javítani kell.
Na, de sebaj! Nem oda Buda! Nem eszik olyan forrón Kassát!
Így működik, ha csapdosom. Gumiütköző nélkül rezeg még a hajam is.
De azért nem kell ész nélkül csapdosni, zár ez finoman is. Sokat kellett alakítani a záron, de most már olyan mint az igazi.
Bár már van rajta ajtó, de vízbe ne menjünk vele, mert alja az nincs.
Sajnos nem lett minden tökéletes, mert hülye vagyok. Nehezen szokom meg, hogy valaki besegít. Olyan régen dolgozom magam, hogy elfelejtettem azt, hogy ellenőrizni kell a dolgokat amik bejönnek. Az én butaságom az is, hogy nem feltételezem azt valakiről, hogy nála a derékszögbe belefér a 85 fok, vagy hogy fél centi szórással dolgozik, de az is előfordul, hogy a beillesztés is olyan, mintha látatlanban készült volna. Nem akarok senkit megsérteni, csak szomorú vagyok, és azt mondom, mint húgyos Józsi bácsi: "Nekem te ne segítsé!"