Folytatásos regényt lehetne írni az új ponyvatetőnkről, ami a friss Karmannunkat fedi. A múltkor már írtam erről a remekműről, de akkor nagy felindultságomban elfelejtettem egy-két dolgot.

Ebből az egy-kettőből egyet emelnék ki. Ez az. Felháborító, hogy egy könyvet ragasztottak a tetőre!

Jól van, csak vicceltem. Azért tettem oda a nyomtatványt, hogy láthassuk a különbséget. A lényeg az, hogy az oldalelemet - amit a képen látunk - nem kell bevágni. Viszont ha bevágjuk, mert bevághatnékunk van, akkor ne tegyük ezt hosszabban, mint az ide való takaró léc hossza. Ha mégis így tettünk - mint jelen esetben Valaki Béla - akkor szerintem ne folytassuk tovább ezt a szakmát. Annál is inkább, mert amúgy is szar amit csináltunk. Ugyanis a tető, és ablakrész összetűzésének folyamata igazán egyszerű: Először feltűzzük az alsó részt, majd fölé tűzzük a fölső részt. Így a felületek vízelvezetés szempontjából úgy fognak  működni mint a tetőcserepek, és csak egy sor tűzőkapocs fog látszani, ezért csak ennyit kell eltakarnunk a centi vastag takaróléccel. Ezzel szemben mit tett a szakember? Egymás mellé tűzte az anyagokat, úgy, hogy néhol, még kártyavár lapjai szerűen egymásnak is támaszkodtak a ponyvák. Ezért kentem végig tömítőanyaggal az egészet, de ez nem változtat azon, hogy nem bírom az eredeti alkatrésszel eltakartatni a ganajt.

Na, erre rápihenve itthon elővettem a frissen beszerzett ecsetkészletem, hogy festegetek egy picinykét.

Ugye milyen cuki kis szőrös?

Az ázott macska sem szép, de ez az ecset igazán szórakoztató. Jót nevettem amikor megláttam, amit eddig még soha. Tényleg nem láttam még ilyet, ez egy hatalmas átverés. Eddig azt hittem, a Schuller Eh'klar termékek elfogadható minőségűek, de ezt a mai nappal másképpen gondolom.