Ezúttal egy nagyon érdekfeszítő témát feszegetnék: Mi a francos nyavalyának kell egy katonai autóban lehetetlen helyre rögzíteni a szolgálati lőfegyvert?

Aki úgy látja a fényképen, hogy fapuskák, vagy még annak sem csúfolható valamik vannak behelyezve a tartókba, az jól lát. Naná, hogy nem valódi puskinokat' használok a próbákhoz. Azokat csak éles helyzetben veszem elő, addig is jól elzártam őket a T 72-be, de mielőtt bezártam a páncélost, lemásoltam gyorsan a fegyvereket. Nyilván nem volt nagy szükségem hű másolatokra, hiszen  nem bankot akartam rabolni.

A csatoló szerkezet viszont tökéletesen hű másolata az eredetinek, amit már valakik lemásoltak, majd módosítottak, és lefényképezték, én meg colostokkal lemértem a képről, és én is módosítottam rajta, úgy  hogy ne legyen nagyon útban. Tehát bárki kérdezi, ez eredeti.

Amúgy, természetesen a piros csövű az éles fegyver.

Annyira mocsokul kevés a hely ebben az autóban, hogy eddig is azon gondolkodtam, hogy tele írok egy rakat cédulát HELY szóval és beszórom az utastérbe, akkor lenne benne bőven, de így, hogy be lettek szerelve a tartók már fájdalmas. A két első utas válla összeér, könyökben meg ott a csat, benne meg a puska. Szerintem ebbe a járgányba is méret szerint sorozták a katonákat, mint a páncélosokba. A kormány és a csat között 30 centiméternyi rés van, úgyhogy aki ma még nem szart, az kint marad. Az viszont igaz, hogy például a parancsnoki UAZ-nál is szorulunk. Készítettem is már szélesített ajtót az egyik példányra, mert a gazda kihízta.

Amúgy meg vicces tornamutatvány kivenni a puskákat. Kiszállva még csak-csak, (már ha kivergődünk, mert a lábunkat megfelelő rutinnal kel kihajtogatni, de a negyvenötöstől nagyobb bakancs így is akadály, mert keresztben megakad az ajtónyílásban.)  de ha bent vagyunk szükség idején, akkor van ám "baro kavalkád", mint ahogy a spanyol nóta mondja. Elképzeltem a jelenetet a fronton: - Uraim! Szálljanak ki kényelmesen, vegyék magukhoz a fegyvereiket, és szóljanak, majd ha lőhetünk! - Így az ellenség.

- Legalább most már tudjuk, miért vesztették el a háborút. - jegyezte meg a kollégám, és ha konkrétan nem is ezért, de a technikai komplikáltság miatt sokat vesztettek az biztos. Elég a túl szorosra illesztett fegyverekre, vagy a rengeteg alkatrészből összeállított motorokra gondolni, melyek a páncélosokat hajtották.

Szóval erről az egészről nekem az a régen látott film jut az eszembe, amiben jól szervezetten megtámadták az ellenséget. Végigkúsztak a fekete szántóföldön, fehér álcaruhában, (mer téli háborúra készültek) majd a tűzparancsra elkezdtek a szájukkal puffogni, mert a töltényeket nem azzal a vonattal vitték, amivel a fegyvereket, így azok éppen máshol leledzettek.