Most fázásról pofáznák. Valahogy nem voltam tudatában annak, hogy a Karmann-hoz facikkek is kellenek. Pedig jó előre készültem a lenyitható tető fa elemeinek megvalósítására, hiszen volt egy kész darabunk, de mivel azt be kellett építeni egy előző autóba, nem ártott lemásolni az egyszerűség kedvéért. Készítettem is egy hirtelen, nagyoló, másoló marógépet, amivel kialakítottam a mostani fát. (Most meg meglepődtem, mert nem találtam a maróról képet, így tessék elhinni, hogy van) Amikor nagyjából elkészült a dolog, mentem felpróbálni, és akkor jött a döbbenet: nagyon rosszul állt. Nem értettem a dolgot, hiszen nem volt akkora pontatlansága a gépemnek, hogy ez a tünet indokolt legyen. Aztán feltettem az eredeti darabot is, és érdekes módon az is ugyanúgy állt. Itt is bebizonyosodott a mondás igaza: Ha szart másolsz, szar lesz belőle. Pedig olyan gyönyörű volt az az elem. Csodás műremek, látszott benne a munka, és az igényesség, amit beletett a gyártója. Csak hát szar vót', oszt a szar nem jó nekünk, nem trágyázni akarunk. Már a nyuszika is felháborodott, amikor az ördögöt festette a falra, a róka meg megkérdezte tőle: - Szarva van? - Nem festve!
Szóval itt álltam egy nem megfelelő másolattal. (Az előzőt felszereltem a másik autóra, ugyanis ott a fém mechanika mássága miatt volt lehetőség egy kis csalásra.)
Fogalmam sem volt, hogyan tudnék jót varázsolni, így egy véget nem érő próbálgatás lett az egészből. A zár odébb munkálásával kezdtem, de hamar kiderült, hogy nem marad anyag az egyik oldalon a csavarozáshoz, ugyanis amikor észrevettem a rossz másolást, addigra már lefaragtam azt a felét. Tehát maradt a felragasztás, ami kellemetlen egy ívelt felületen.
Ekkor mentem át a 300 című film csatajelenetébe, csak itt nem nyilak, meg dárdák álltak mindenfelé.
A csavarok immáron fixen álltak a helyükön de a forma hagyott maga után némi kívánnivalót. Bármivel kialakíthattam volna az íves felületet, de nem volt bármim, viszont fa forgácsban térdig gázoltam, és volt egy adag csomós ragasztóm. Naná, hogy fa gittet készítettem belőle.
Ebben az anyagban megáll a szög úgyhogy jobb sem kell, a kárpit alatt meg nem szépségverseny folyik. (Kár hogy az előző szaki fordítva értelmezte a fontossági sorrendet, és készített egy gyönyörű, de pontatlan alkatrészt.) Erre még jön egy vékony szivacs, és arra feszítjük a ponyvát, tehát ebből évekig semmit nem fog látni senki sem, csak a bosszúság emléke marad meg nekem, de tanultam belőle, legközelebb nem fogok semmit lemásolni, hiába teszik ide elém, hogy na ez milyen fajin', na ezt koppintsd le!
A többi fával nem volt ilyen gondom, mert most nem volt minta belőle.
Kifaragtam oszt jó napot!
Ami a következő melót illeti:
Megint módosult az ütemterv. Az új sorrend fentebb tekinthető meg. Traktor orr, Karmann egész.
A traktorral kapcsolatban azért nem osztok meg több információt, mert én sem tudok semmit. Valami Eckhart, vagy ilyesmi a neve. Valamikor gyártották az biztos, most meg már nem néz ki valami jól, aki meg csinálja, az megakadt az orrán, ezért van nálam, de remélem jövőhéten már máshol lesz.