Bár  minden nap gyökerek közt élünk, de most mégis azt mondom, hogy térjünk vissza a gyökerekhez, mármint a kezdetekhez, ami egy restaurálásnál a bontás.

Sógoromtól tudom, hogy a bontást a hűtőszekrénynél kezdjük, mert a bontott sör hidegen a legjobb, de az Unikum sem jó melegen.

Miután ezzel megvolnánk, kimehetünk a garázsba, és szétcsaphatjuk a kocsit. A szomszédban fejszével szokták, de mi azért használhatunk egy árnyalattal kulturáltabb megoldást, hiszen még össze is szeretnénk rakni. Mai óránkon a ponthegesztett elemekkel foglalkoznék, így azzal is fogok.

Ennek a sárvédőnek a bontásához vékony vágókorongot, vékony vágót, és laposra köszörült fúrószárat használtam. A felső részen volt a legtöbb pontozás. Nem fúrtam teljesen át a lemezeket, csak a felső réteget próbáltam eltalálni. Az elejét leköszörültem, majd alul teljesen, felül pedig két arasznyi hosszan felpattintgattam a megfúrt hegesztéseket. Bár az ajtónál hozzá sem nyúltam a pontozásokhoz, mégis belekapaszkodtam az elembe, és egy elegáns "haúáée" kiáltással letéptem az egészet, mint tapaszt a bikinivonalról. Ugyanis ezek általában ennyire vannak feltéve. Persze minek jobban, ha eddig is kibírta így, de ez a "kibírás" addig működik, míg nem csapjuk oda az autót. Viszont ha igen, akkor szétnyílik mint az Alien tojás. Tehát bontáskor átok a jó összeállítás, "csókolom"-kor viszont áldás. Néha a két oldal közt is hatalmas a különbség. Egyik oldal széthullik, a másikat meg robbantani sem lehet.

Sajnos az autónk összeszerelési minősége nagyban függött mindig is a munkásokon, persze a minőség ellenőrzés fejlődésével ez a függőség csökkent, de azért megvan.

Nem tudom miért feküdt le a kép, de hagyom pihenni. Azért talán látszik, hogy néhol hat centiméterre volt a pontozás, néhol meg egymáson három is. A másik oldalon alul 15 centiméter hosszan egy árva hegesztést sem találtam, csak az áldott cín fogta a lemezt.

És mi van a cín alatt? Senkinek ne higgyük el, hogy ha cínezünk az örök életű!

Na, de hogyan bontson az ember, ha nem látja a pontozást? Most nem a múltkori szemsérülésemre gondolok, ahonnét visszamaradt egy dioptria mínusz, hanem - mint ahogy itt is - valahogy eltüntették a nyomokat.

Ez az egyszerűbb eset. Lehúzzuk sík koronggal a fedőréteget, és máris előjönnek a kis kráterek. (A furatok a Karmannál alkalmazott elegáns kifolyók a sárvédő alján.)

Itt a titkos fegyver! Pszt! Maradjon köztünk ez az egész! Tudjátok, állítólag Bruclit' is azért nyírták ki, mert kifecsegte a karatérozós titkokat.

Szóval, ha lefelé kocogtatjuk az eszközt, kirajzolódik a hegesztés, ott, ahol már nem hajlik fel a lemez.

Mert ilyen... Ha szerencsénk van, akkor el is vágja a gyengébb rögzítéseket.

Amúgy ez az egész folyamat rettenetesen mocskos, és kissé unalmas. Ilyenkor magamat szórakoztatom... nem úgy.

Például csodálkozok egy sort, mert ilyet ritkán látni, hogy belülről kifelé rohad el teljesen egy járgány. Elég az hozzá, hogy a tetőn befolyó vizet pangani hagyják. Ebben az autóban teljesen elrothadt a kárpit, sírba víve a lemezt is. Ugyanis aki azt gondolja, hogy egy tó fenekén előbb elrozsdásodik egy kaszni, mint egy dohos szénakazalban, az téved. Megfelelő nedvesség, meg hozzá a levegő és innét-onnét az oxigén csodákra képes.

Tehát most belülről haladok kifelé. Ilyen sem volt még.

Ebből a képből - ami a belső küszöb felnyitása után készült - több dolog kiderül. Először is az, hogy South Carolina szubtrópusi éghajlata kedvezőbb az autónk számára, mint az európai, mert itt általában rozsdahalom szokott állni. Másodszor, hogy a "murmuc" aki itten lakott, az szereti a mogyorót, és volt is neki. Meg volt még neki gyapot,

és gyapjú, meg szalma. Ezeket tömte mindenhová. Kár, hogy nem fájt a dereka, mert akkor orvosi tanácsra talán keményebb fekhelyet is csinálhatott volna... mondjuk egy pár aranyröggel. Sajnos aranyat nem találtam, csak aranyszínű port, (érdekes, hogy arra mennyivel másabb a talaj színe, hihetetlen. Ausztráliában meg vörös, ki hinné) viszont abból egy vödörnyit. Ebből, és az előbb említett tanyasi termékekből arra következtettem, hogy a Karmannunk valamiféle farmon csapathatott. Bizony, a múltkor talált menő fésű, és a többi termény arra enged következtetni, hogy egy vidéki szívtipró zúgatott a burkolatlan utakon ezzel az amerikai autóval, ami német.

Na, ennyi fért a mai adagba, köszönöm a figyelmet!