Mostanában semmi monumentális mű nem készült felénk. Karmann részegységek jöttek ki sorozatban, de komplett autó majd csak lesz. Most érkezett meg a fényezett kaszni, ami elefántcsontszínben pompázik. Gondolkodtam rajta, hogy ez most melyik lakatolásom, de hirtelen nem jut eszembe, majd utána kell néznem az archívumban. Összeraktam egy kabriótető keretet is, de persze ezt nem úgy kell érteni, "hogy ez ide, ez amoda" és kész. Ki kellett menni a szárazalja alá, és kirángattam egy pallót.

Sajnos három darabból kellett összeragasztani, mert nem adta ki a méretet. Az eredeti hat darabból áll, úgyhogy jók vagyunk. A vonalak a méretezésekhez kellenek.

Innét még azért sok volt hátra, míg elkészült a zár befogadására is alkalmas homlokfa. Nem fotóztam végig a folyamatot, sőt erről további képet sem készítettem, mint most kiderült számomra.

Pozícióját tekintve erről van szó, ha valakit nagyon érdekelne.

Aztán...

A szükség nagy úr, ilyen faragványból kell nagy hirtelenséggel pótolni az elkallódott VW busz ajtózsanért.

Ilyenkor döbbenek rá, hogy a műhelyünk mennyire nincs precíziós gépekkel felszerelve. Nem csak a másolómarógépre gondolok, de az oszlopos fúrógép is kihívásokkal küszködik. Minden elővigyázatosságom, és figyelmem ellenére kissé keresztbe fúródott a csap helye, mert egyszerűen elnyiklik a tárgyasztal. Persze ezek csak üres kifogások. A süllyesztések sem azért olyan cifrák, mert nincs ekkora marónk. Áááá, dehogy. A 18-as fúró, meg nem is üt az előbb említett fúrógépben. Szintén ááááá.

Amúgy az eredeti, bal oldali rész is elég szarul néz ki, ezért teljes az összhang.

Aztán...

Néztem ezt a trükkös átalakítást és nem találtam az értelmét. Miért fúrja le valaki a Karmann alváz központi csövéből a váltórúd tartóját? Miért reszeli ki a rajta található huszonakárhányas furatot olyanra, hogy átbírja rajta húzni a rúd fejét, amikor

a másik végéről levehető a rezgésleválasztó egység, és előrefelé, a szerelőablakon át kihúzható a rúd?

Amúgy a kifúrogatott szerelőablak az ifjúságomat juttatja eszembe. Bizony, mi még így vágtunk rést a vasba. (acél a kötözködősnek :) ) Furatok sorozata, majd anyagvastagságtól függően vágózás, vagy fonálfűrészelés. A gyárban - ahol tanulóként dolgoztam - nem jutott minden akcióra lángvágó berendezés, a sarokköszörű felvételéhez is írásos miniszteri engedély kellett, így maradt az említett módszer. De ne higgyük azt, hogy elektromos pisztolyfúró volt a szerelőkufferban'! Amerikáner! Az bizony! Tessék végiggondolni, hogy mennyire ráértünk a kurva szociban'! Mire egy elszívócsőre duguláselhárítás céljára vágtunk egy szerelőablakot, eltelt a nap. Na, de akkoriban ez belefért. Mindenkinek volt munkája... Bár már most is egyre többeknek van. Nálunk is így van ez, igaz, hogy széken hintázós, beszélgetős, cigarettázgatós, de közhasznú.