Na, most ment el a kedvem... Persze értem én, hogy mi történik, csak hát nem erről volt szó.

Több lehetőség lett volna a feladat megadásakor: "Csinálj amit akarsz!"; "Hasonlítson rá!"; "Pont ugyanilyet kérek!"

Én ebből a verziókból a "Hasonlítson rá" felszólítást kaptam. Azonban ez sem egyszerűen értelmezhető. Ugyanis ami karosszéria hozzám érkezett, az már eleve csak emlékeztetett a fényképre. Ha kicsit fogalom elemzést tartunk, akkor megállapodhatunk abban, hogy az "emlékeztet" az a "hasonlít rá" gyengébb létesülése.

- Valahonnét olyan ismerős... - szoktuk vakargatni az állunkat, de valahogy mégsem vagyunk biztosak a dolgunkban. Na, a garázsba gördülő szerkezettel is így voltunk. Azt gondoltuk, hogy több autó készült egy tőből eredeztethetően, de a feltárás folyamán kiderült, hogy egy alapról van szó, amire aztán ráfejlesztették a későbbi módosításokat. Így került fel hosszabb ajtó, ami már a céljának is megfelelt, nem csak díszként szolgált, de például kapott felhegesztett fényszóró fogadó burkolatokat, kissé magasabb, de viszont másabb fart, ami már formailag is eléggé különbözött a képen láthatótól. A sárvédők is megvastagodtak hátul, talán azért, hogy a széria rugóúton járó kerekek ne verjenek bele.

Tehát ehhez a katyvaszhoz kaptam még két ülést, aminek állíthatóan kellett illeszkedni a halmazba. Ja, és azt mondta a tolmácsoló ember, hogy szabad kezet kapok, hogyan oldom meg ezt, a "hasonlóságot", meg azt, hogy a szemétszerűen összelapátolt padló helyett rendeset csináljak. Itt jegyezném meg, hogy az alvázzal nem igazán kellett volna foglalkoznom, csak ráépítkeznem, de mondanom sem kell, hogy az is deformált.

Szóval van egy rossz alap, egy erősen szedett-vedett kaszni, és egy homályos megrendelés, amire rövid idő állt rendelkezésre, a szűk anyagi keretből eredendően.

Na, nekiugrottam, mint ahogy már előzőleg beszámoltam róla. Először ugye a far készült, figyelembe véve az ülés magasságát. Nem kell itt valódi formatervezésre gondolni, hiszen annak idején sem rajzolgathattak felette sokat.

Fogtam a lebontott farrészt, és megnéztem az alja honnét indul, majd hozzápasszoltattam a lebontott sárvédőt. Így kaptam meg a kerékdob helyét, amit megépítettem. A bontott far hátulsó részének formája, dőlésszöge maradt. Ehhez jött az ülésmagasságától induló, a fenti képen látható lejtéssel a borítás.

Ez lett belőle. Az akkori autók jó pár típusa hordozott magán hasonlót, így nem mondhatnám, hogy újat találtam fel. Korhű kinézet, még ha nem is tetszett annyira nekem, de hát az egész eredeti autó kinézete sem ragadott meg, viszont megvolt a koncepcióm.

Ehhez képest kicsit laposabbra vettem a tetejét, mert hát az eredeti képen...

Lett volna hátul a benzintank mellett egy kis tárhely.

Tehát a gazdi - akivel napi kapcsolatban vagyunk - megtekintette a képeket. Vakaródzott egy darabig - nem sokat csak annyit, míg szépen kiegyengettem mindent, belül is ledolgoztam a varratokat - majd aszondta': - Magas! Vágjunk le inkább az ülésből! Bazsod...

Hát jól van, még jó, hogy egyeztettünk.

Így már jó lesz?

"- Még mindig magas."

Egy kis ügyeskedés után hozzámértem a régi, bontott cuccot. Itt nem csak az figyelhető meg, hogy 25 milliméter lehet a két cucc magasság különbsége, de az is jól látható, hogy a rozsdás holmi formája köszönőviszonyban sincs az archív fotón látható vonalakkal.

"- Mert a fotón ez így néz ki, az meg úgy"- jött a panasz. Mi van? - Vaszisz fasz? - ahogy egy régi tanult kollégám mondta.

Kiderült, hogy a "hasonlítson rá", az azt jelenti, hogy pontosan úgy nézzen ki, mint a fekete-fehér képen.

"A sárvédő is..."

Ja kérem, ezt én a bontotthoz készítettem, finomítva azt a képhez, és az ízlésemhez, meg az akkori Topolíno holmihoz.

Amúgy meg vessünk már egy pillantást az első képre. Akinek nem tűnt fel elsőre az nézze meg jobban, hogy a kerékkivágás el van csúszva hátrafelé, bevékonyítva a sárvédő tetejét. Hát ezt tényleg sokszorosítani kell...

Nagyon valószínűnek tartom, hogy a kép az első bemutatkozásán készült az autónak, ami ezek után sok átalakításon esett át, hogy működőképes - és esetleg - szebb legyen.

Komolyan mondom, ha majd abba is beleköt az illető, hogy az ajtón és az első sárvédőn végigfutó gyűrést nem csinálom meg olyan egyenetlenre mint az első mester, akkor fogom a rábeszélőt (kőtörő kalapács) és átdolgozom a vonalát... Nem a megrendelőnek, mert messze lakik.

Régebben - míg otthon szorgoskodtam - gyakran jött ilyen kuncsaft. "Fesd olyan színűre az autót, amilyen festéked van, nekem mindegy" "Hát miért ilyen színűre festetted?"

Három hét múlva: "Figyelj már! Elromlott az akksim, míg nem volt nálad az autó, semmi baja nem volt"

Hat hét múlva: "Zörögni kezdett a ventilátorom, megnéztük a sógorral, szerinte valaki kicserélte egy rosszra, nálad volt a kocsi..."

Na, de az régen volt, a most meg most van, itt és most meg ez van.

Valahogy már nem lett olyan mint volt. Szépen élre illesztettem mindent, a domborulatok is mind át lettek igazítva, hát most mire átvertem a cuccot, kissé megfáradt a felület. Majd ha marad rá időm, és addig még nem kell vagy háromszor átszabni, na majd akkor egyengetem még egy kicsit.

Így kell kormányítani', láttam az archív fotón.

Kicsavarodott gerinccel, kilógó könyökkel. Vajon a szerencsétlen hova dugdossa a lábát a középmotor mellett? És ő még egy valódi dél-olasz lehetett 158 centiméter magassággal, a tulaj meg 180 centi. Átakartam még alakítani az ajtót, meg a padlót az első keréknél, hogy több legyen a hely, de ezek után álljon a görcs a lábába, még ha végeredmény esetleg szebb is lett, mint az első próbálkozás.