Avagy, ahogy felénk kultúrkörökben mondják: szarlapátolás. Nem gondoltam volna, hogy az eddig is ócska restaurálási alapok tovább silányodnak. - Ma már Volkswagen Karmann Ghia-ból olcsón jót nem lehet venni, de ami vacak, annak is horror lett az ára. - állítja a beszerző, én meg elhiszem, mert az orrom ki sem dugom a műhelyből, hiszen a láncom amivel bekötöttek nem ér messzire.

Bár ez még mindig trágyadombnak néz ki, azért sokat alakult az elmúlt hetekben.

A mostani páciens is darabokban érkezett, de, hogy még érdekesebb legyen a játék, ezt már valaki elkezdte gányolni. A hab a szaron pedig az, hogy a fene nagy játszadozás közben az összes irányadó pontot eltávolította a mester a kaszniról. Azaz, kettő fül kivételével minden olyan részt levágott, amivel valaha érintkezett az alvázzal.

Aki már valaha járt karosszériás műhely környékén, az eltudja képzelni, hogy ilyenkor felmerülhet némi nehézség az autó összeállításánál, ha nincs kéznél szerelő sablon. Kicsiny Földünk jellegzetessége, hogy elég jó gravitáció van rajta, ezért viszonylag nehéz lebegtetni acél elemeket a betonzat fölött varázslat nélkül. Amennyiben mégis sikerülne valamilyen függesztő szerkezettel, még akkor  is ott a kérdés, hova lógassuk az istenverte origamit.

Az orr részt már nagyjából kihegesztettem padlón gurítgatva. Ezen az elemen található a két megmaradt felfogató fül, ami gumi bizgentyűk segítségével csatlakozik az első futóműgerenda tetején levő csövecskékre, de ettől még azért az egész holmi hátulja a levegőben tartózkodik.

Itt kell megemlékeznem a sárgára mázolt alváz kapcsán a kollégámról, aki - míg én a ganéjban kúsztam a műhelyben - KFT tulajdonossá avanzsált. Mostanában annyira sok gondja támadt, hogy néha úgy tűnik, meglepetést okoz számára, hogy mivel is foglalkozunk. Már harmadik hete birkóztam ezzel a szeméthalommal, amikor feltettem a kérdést, hogy hol az alváz, mert ugye arra kellene építkezni. Mint kiderült az alváz kint parkolt egy Bogár formájában, de majd a Béla szétszedi. Hát Béla nem szedte szét. Végül is csak a fele padlócsavar került ki a helyéről más által, a többi szétszerelést a karosszériás kollégámmal vittük véghez, majd ott álltunk ketten a csoda Bogár mellett. Neki a hely kellett volna, amit a VW foglalt, nekem meg az alváz. Erre jöttem idegbe. Mondtam a srácnak, hogy adja a kasznit a hátamra, majd én kiviszem! Na, jó. Ketten vittük ki. Nagy mulatság volt mire a szűk helyen átemeltük a cuccot, és kiszánkóztattuk a hóban az udvarra. Le kellett volna kamerázni, na de most már mindegy...

Akkor még a vezér kollégáról: Mondom neki, hogy kellene az ajtó, hogy felszerelve utat mutasson. Kihozta, de ma nézem, nincs hozzá zsanér (legalábbis én nem találtam). Hogy a fasomba tegyem fel az ajtót zsanér nélkül?

És még a kolléga: Hangosan tanakodok magamban, hogy most mitől induljak el a levegőben álló kasznin, amikor torz utángyártott köszöbkifli áll rendelkezésre, és mint kiderült az egész karosszéria elvan deformálódva, vagy baleset, vagy helytelen tárolás miatt.

Ekkor csatlakozik be a kolléga és mutogatja nekem azt az irányadó pontot, amit én nagyon jól tudok, hogy ott van, hogy "ez is mutatja, hogy előbbre van egy jó fél centivel".

- A büdös lófrászt mutat az, nem azt ami nekem kell. - mondtam fortyanva, ugyanis ahányszor mond valami okosat, mindig olyan idegbe gurulok, hogy utána egész nap rág a méreg. Pedig mindig ő szokta mondogatni, hogy az jó, hogy ha egy okos hülyéskedik, de ha egy hülye okoskodik... Nos, elárulom, hogy ha egy amúgy jó kvalitású ember (okos) állandóan okoskodik az is dühítő. "Az ajtót is meg kell csinálni!" - Na bazzmeg', de jó, hogy szóltál, magamtól nem tudtam volna, azt hittem cicoma rajta a gyűrődés, meg a sok rozsda.

A történethez hozzátartozik, hogy az úr tanár volt pár évvel ezelőtt, öreg autós érdeklődéssel. Amit tudott a karosszériázásról az elméleti lehetett, mert műhelyben nem sok időt tölthetett. Éppen ezért volt rám szüksége, hogy az aktuális autóját talpra állítsam. Az idők folyamán mellettem, meg még tán egy pár helyen látott valamit, bár két kezével még soha nem csinált semmi karosszéria munkát, de ez nem gátolja meg abban, hogy jó tanárember révén okítson engem. Matula bácsi tette fel a kérdést a Tüskevár című regényben Tutajosnak, hogy talán a városban a kiskutyák tanítják a nagyokat ugatni? Ez a kérdés most is helyt állhatna ha nem lennék túl fáradt szellemileg feltenni neki, mert csak egy értelmetlen vita lenne belőle, hiszen már egy párszor figyelmeztettem, hogy tudom mit csinálok, nekem ne segítsen!

Na, most ideszúrok egy kis melót:

Azért bevertem a kolléga által említett helyre egy éket. Na, nem azért mert igaza volt, hanem azért mert amúgy is kellett volna, de ez természetesen nem oldotta meg a problémát, csak az építkezés egy kezdeti momentuma volt.

Következő lépésben a sok vacak utángyártott elem méretéből átlagot vonva kisakkoztam, hogy körülbelül hol lehetett az első ajtóoszlop. Bármennyire is furcsa, nem találtam a sok cetlim közt felírva erre utaló méretet. Normális rajz soha nem készült a Karmann-ról, mert idő az sosem volt ilyesmire, hiszen ez a folyamat "teljesen felesleges" egy olyan műhelyben, ahol már több mint húsz ilyen típus készült.

Én nem lepődtem meg, hogy bár a kaszni hátrább került - mint ahogy az a drága ember felhívta rá a figyelmem - majd az oszlop is talált magának helyet, mégis két centit nyílt lefelé az odatámasztott (mert zsanér az nincs) ajtó hézaga, hiszen mint említettem, a 08-as lemezből hajtogatott origami karosszéria minden látványos gyűrődés nélkül képes centimétereket deformálódni.

Végül kézi hidraulikával oldottam meg a kérdést, vagyis volt vér a pucámban nekifeszülni vállal, és felemelni az ablakkeretet.

Igaz, hogy ehhez oda kellett hegeszteni középen az alvázhoz a kasznit, mert különben emelgethettem volna egész héten.

És végül, de nem utolsó sorban bemásolnám ide egy a blog sorsát firtató kérdésre adott válaszomat:

"Pont most gondolkodtam rajta, hogy mi lesz a bloggal. A cég szerkezeti átalakulása negatív hatással van a személyes munkám változatosságára. Úgy néz ki, hogy nekem már csak a szarlapátolás (értsd: hulladékból visszahozott Karmann-ok összehegesztése, gyorsan, elfogadható minőségben) marad. Az összeállítás, szerelgetés átkerül (került) máshoz, mert az "nem igényel olyan szaktudást" mint az ócskavas autóvá alakítása. A huszadik Karmann-ról beszámolót készíteni balgaság, hiszen pont olyan, mint az első öt. Lehet, hogy a Fiat-ot sem én rakom össze (ami érdekes lesz) mint ahogy a T1-es VW busz is egy kezdőhöz került, aki éppen itt a restaurátorok csoportjában próbált segítséget szerezni, tudását kiegészíteni, persze nem sok sikerrel. Más foglalkozik a Pagodával, más foglalkozik már lassan mindennel, csak ha nem boldogulnak valamivel, akkor keresnek. Szóval a kialakult helyzet nem szórakoztató, sőt unalmasan lehangoló. Ezért megkérdőjeleződik a motivációs lendületem, ami a "szarok bele" effektushoz vezet."