Szólt a kolléga, hogy a hétvégén érkezik  herr Kirschen, vagy hívják akár hogy is. Mondtam örülök és ezúton szeretném megtudakolódzani, ki a tököm az? - Hát az, akinél voltunk a Merci alkatrészekért. - közölte a munkatársam, így már csak azt nem tudtam, minek jön, de aztán kiderült, hogy neki is van még két ilyen 170-es típusú autója, szeretné ránk bízni , de előtte szétnézne. 

- Tőlem jöhet, nincs mit szégyellni. - mondtam és rátapostam egy patkány farkára, aki az uzsonnámmal igyekezett kifelé. Szóval a vendég tiszteletére a kolléga gyönyörűen felporszívózta a műhelyt, rendesen felüdülés volt belépni, ha az ember átverekedte magát az udvari szeméthalmokon. 

Na, tehát jött az illető, hozta a féltéglányi diktafonját, abba motyogott néha halkan. Kért egy mérőszalagot lemérte ugyanazokat az elemeket, amiket én már lemértem és amikre rá is írtam a méreteket. Ugyanazokat a számokat diktálta be magának, amit írva is olvashatott, de ő inkább szorgalmasan méregetett és "gut" - olva bólogatott. Azt nem tudom mi volt neki annyira jó, mert ő nem mérhette azt amit én, mert én másképpen használom a mérőeszközt.

Egy hihetetlenül ellakatolt alapról indultam, bizonyos elemet még felszerelni sem lehetett, nem hogy szép illesztési hézagokról beszéljünk. Mindez azért érdemel szót, mert ez az egész úgy kezdődött, hogy két hetes a meló, a tulajdonképpeni lakatolás, az meg talán két nap. Erre a hatodik héten érkezeik egy ember és tovább bonyolítja az amúgy sem egyszerű esetet. Nézem a kezében a kicsavart mérőszalagot és nem értem.

Így mérni pontosan nem lehet, de ő ennek ellenére még olyan következtetéseket is levont valamiből, amit le sem vonhatna, még akkor sem, ha pontosan mérne. Pár milliméteres alváz csavarodást emleget, pedig a burkolatot méri. Olyan pontos illesztéseket, felületeket vizionál, keres, amit a mostani autók nagy részén sem talál meg az ember, pedig ezeket már gépek állítják, hegesztik össze, és nem két-két csavaron lógnak, mint a Merci lemezei, amik ráadásul másik autóról keveredtek ide. Állítólag az ellenőr úr mindent sablonhoz készít, még a sablont is. Ezek szerint az Ő kezéből tökéletes párhuzamok, átlók, ezredmilliméteres pontosságú furatkiosztások kerülnek ki. Máskor már bőven kiveséztem a régi idők gyári autóin fellelhető, autentikus, centiméternyi hibákat, amiket egyesek nem hisznek el, vagy éppenséggel valamiféle mentális betegség kapcsán nem hajlandók elismerni. Most csak egyet leltem.

Az oldalsó motortér burkolat - bár számozása alapján egy pár - egyik oldala centiméternyi eltéréssel indul a másik oldalhoz képest és 5 milliméternyivel ér véget, és mivel most másik sárvédőhöz lett illesztve, be kellett toldani. Szóval, a gyárban megfelelt így, (az össze-vissza méretekkel) , legfeljebb a következő elemet hozzárontották. Mindenki tudja, aki ilyen autókkal foglalkozik, hogy ezeknél nem működik az, hogy bemegyünk a bontóba, veszünk egy ajtót, feldobjuk, aztán színre fújjuk. Ezért nem értem mit akar itt ez az ember a képzelt Mercedes minőségével. Aztán később kiderült, hogy van egy kis baj a nagy szakértelemével. Egy csomó alkatrész nem stimmelt, amit tőle vásároltak. Nem ment fel az önindító, mert valaki kicserélt rajta egy elemet. A párban adott zsanér két balos és például a motortér zárja...  Kezembe nyomta és közölte, hogy csak egy kampó van róla letörve.

Nos, a kampó nem letörve volt, hanem valaki levágta, mert fordítva rakta össze a cuccot, és valahogy egy kampóval akasztotta meg a tetőt.

Az a biz-basz ott a tengely közepén meg szintén fordítva volt betéve, így a tetőt akárhogy is csapdostam volna, akkor sem nyomta volna be a zárat, a nyitókarral kellett "bekulcsolni". Na, mire én erre rájöttem, eltelt vagy 3-4 perc... Vagy óra. Főleg az volt a baj, hogy először azt hittem, hogy a kampót nem hegesztettem fel jól, hiszen egy szakember hozta a zárat, hogy "itt van e dik, nagyon baró" és későn kezdtem el gondolkodni, hogy valami nincs rendben a szakértőnkkel.