Tatra ment, Karmann jött. Festő vitte, festő hozta. Egyik alapozva, másik feketére festve. Feketének még nincs alváza, éppen most készítem. Állítólag fel volt újítva. Ezzel szemben az új elemek szét voltak rajta kalapálva, a régiek meg szét voltak rohadva. Bűnügyi helyszínelői gyakorlatomnak köszönhetően megállapítottam, hogy fagykáros az alváz.
Nem csak az alját nyomta ki a jég, hanem a csővázat is kidomborította. Tehát van vele meló, hogy a Karmannt fogadni tudja, ja és persze sürgősen, mert a tulajnak nagyon kell már.
Hamarosan több is lesz majd látható ebből a feketeségből, de erre annyira nem lehetek büszke, hiszen ezt nem én állítottam talpra. Csak az érdekes, apró tévedéseket próbáltam meg kijavítani, mint például azt, hogy nem fért be az ajtó a helyére.
Addig is emlékezzünk meg a nemrég elment régi Karmannunkról! Az Úr kísérje útján!
