Már vagy kétszer beletalpaltam a barkácsszerszám témába, most jön a harmadik menet.
Barkácsszerszámból alapvetően két csoportot különböztetünk meg:
- Van, amivel majdnem ipari szinten lehet dolgozni.
- Van, ami sok mindenre jó, kivéve dolgozni.
Az utóbbival nem foglalkoznék, így marad az első. Például a kezembe veszek egy szuper, akkumulátoros csavarozó-fúrógépet. Tuti fogyásjelzős akksi, led fény, automata gyors töltő, fékezett, ezért egy kézzel használható kulcs nélküli tokmány. AKCIÓS! Na, de miért olcsóbb egy kicsit, mint a profi társa?
Hű, de furcsa! - mondta a nő a Hat nap hét éjszaka című filmben, és mondom én is. A "mérnökúr" elkúrta, nem nagyon, csak egy kicsit. A led fényét kitakarja a tokmány, így pont oda vet árnyékot, ahova fény kellene, ráadásul a világos folt miatt sötétebbnek látjuk a fúró helyét, így rosszabbul járunk, mintha semmi világítás nem lenne a gépen. Gondolom amikor felfedezték a tévedést, akkor már készen voltak a gyártóformák, így elsózzák garázs Matyiknak a portékát, hogy valami apró visszajöjjön... Ja, és, hogy még egy pár fabatka maradjon, nem szerelik be az ilyen gépekbe való drágább kapcsolót, ami azon apró, de nem elhanyagolható tulajdonsággal rendelkezik, hogy kis nyomásra kapcsolja a világítást, és csak a következő lépésben indítja a motort.
Na, de ez csak a jéghegy csöcse. Van ettől durvább is.
Ugyanebből a forrásból merítve került a kezembe egy sarokköszörű, népszerű nevén flex, ami kifújja az ember szemét. Persze csak akkor teszi ezt, ha működik, így kapott egy plusz pontot is.
Jól látható, hogy a készüléket használó ezermester - hirtelen felindulásból - egy terelő lemezt szerelt a légkilépő nyílás elé, hogy megvédje szeme világát a nagy sebességgel továbbított szeméttől. Aztán amikor megnyugodott, jött a felismerés.
Ugyanis ez a nagy galléros fogó volt eredetileg a terméken, és ennek a nagy gallérnak volt köszönhető a hűtőlevegő átkos irányváltása. Így tehát a remek gondolkodó körbenézett és megakadt a szeme ezen a kiváló olasz ponthegesztő gépen, amire akkora fogót szereltek, mint egy hangyapöcs. Nem tudni, hogy a taljánok' hogyan gondolták a tizenhat kilós szerkentyűt egy olyan megfoghatatlan bottal ellátni, amit most a köszörűn szemlélhetünk meg.
A következő márka a kedvencem, főleg, hogy a kereskedő ránk sózott egy készletet, mondván, hogy olyan, mint a Bosch. Később erre mondtam, hogy inkább olyan mint a fos.
Az ütvefúróval kezdhetném, de fotó nincs róla, mert a kukában landolt. A túlmelegedő motor, lemálló ütvefúrótárcsa, és kiforduló tengelye tette szórakoztatóvá a használatát, így ez a "mindenre jó, csak dolgozni nem" kategóriába tartozott, ezért nem is fér bele ebbe a tárgyalt körbe. Viszont itt van a kiszúrófűrész, ami tényleg kiszúrás.
Remek, gyors rögzítős lapfogóval van felszerelve, csak ez sajnos fordítva is igaz. Gyorsan is old. Ez nem lenne baj, hiszen erre találták ki, de amikor egy méteren négyszer esik ki a lap menet közben, az már bosszantó. Garanciában visszaadták, és közölték, hogy tisztán kell tartani a szerkezetet, akkor már működik. Hogy tartsam tisztán, ha egyszer fűrészelek vele? Tíz centi vágás, takarítás?
Mint az ismerősömnek, akinek azzal tagadták meg a köszörű garanciális javítását, hogy a köszörűt poros környezetben használta, és az nem arra való. Hát akkor mire? Haj ondolálásra?
A következő darab a szettből egy szalagcsiszoló, aminek két baja van.
Kicsi a szalagsebesség, viszont a hangja nagy. Úgy visít, mintha valami digitális effektstúdióban formázták volna meg, a gonosz delejező hangjaként. Csak 74 decibel de olyan frekvencián szól, hogy a kutyák kiköltöznek a faluból, ha beindítják.