Az elmúlt napokban szembesülnöm kellett pár szomorú ténnyel. Az első az nem olyan meglepő: Vannak olyan fórum hozzászólók, akiknek biztosan fizetnek, mert ingyen írástudó ember ennyire hülye nem lehet, hacsaknem hozzá nem fért valahogy a zárt osztály internetjéhez.
A második esetben felrémlett számomra a régmúlt. Már régen nem tapasztaltam ilyen mélyen gyökeredző utálatot a "gazdagok" felé azok részéről, akik kevésbé tehetősnek érezték magukat. "Érezték" magukat, hiszen amikor az utcában elsőként vásároltam új autót, akkor az mutatta ki legjobban a megvetését, aki a szenvedélyeire jóval nagyobb összeget eltapsikolt, mint nekem a havi törlesztőm.
Na, de ez már a múlt! - gondoltam mostanáig, azonban a hét felkorbácsolt érzelmei által vezérelt olyan illetők - akik előszeretettel hangoztatják, hogy ha laptopra, tabletre van pénz, akkor adóra is van - majdnem megköveztek, mert nekem még autóm is van, sőt még az is ráfér a pofámra, hogy több tízezerért tankolok bele havonta.
Nem is gondoltam volna, hogy ma Magyarországon egyértelműen luxuscikk lett az autó, bár tudom, hogy a költségvetést kalibrálók elsődleges célpontként tekintenek ránk. Pedig csak egy egyszerű, átlagos történeten keresztül, egy kis matematikával bizonyítható, hogy nagyon sok autós szarabbul él, mint egy mezei sárga mellényes.
Már szép hazánkban sem ismeretlen az a helyzet, hogy egy nagyvállalatra építkező település elsorvad annak bezárása után. A szerencsésebbek rögtön elhúzták a csíkot, de azok akiknek nem voltak lesimítva az ezresek, és saját ingatlannal rendelkeztek, nem maradt más, csak a maradás, hiszen a házuk eladhatatlanná vált. Mivel a lakók 70%-a munkanélküli lett, még az élelmiszerbolt is bezárt, a busz meg éppen csak mutatóban jár. Ezek után aki rosszul érzi magát a segélyvárástól (mert ilyen is akad) vagy többre szeretné vinni az életben mint fő közmunkás, az autót használ, mert a buszmenetrend csak az otthon lévőknek kedvez, bár sokszor azok is morognak, hogy az öt kilométerre fekvő városban egy tíz perces ügyintézés négy órát vesz igénybe utazással együtt.
Na, a fizetett trollok ilyenkor emlegetik a biciklit, meg a gyalogot, de kéretik figyelembe venni egyes személyek egészségügyi állapotát, a közbiztonságot, a megteendő távolságra fordított időt, amit más fontos tevékenységre is lehetne fordítani.
Száz szónak is egy a vége: Hamisíthatnék ide statisztikákat, de csak azt mondom, amit személyesen tapasztaltam: akinek ilyen helyen nincs autója, az elindul lefelé a nyomor lejtőjén, ha csak nem hozza-viszi valaki, mert szerencsére ilyen is van. Nagyobb cégek néha elszállítják a jó melóst, vagy éppen a melósok szövetkeznek egy autóra, szétdobva a költségeket. Például eljárnak innét a főváros környékére építkezésekre, ami helyszíntől függően lehet 100-150 kilométerre. Üzemanyagköltség? Durva.
Egy magyar átlag autó a legutóbbi ismereteim alapján 13 éves. Akinek nem csak az álmaiban létezik kocsi, az tudja, hogy ezek a jószágok időjárási körülmények, és útviszonyok negatív hatásait is figyelembe véve, megehetnek 10 litert is benzinből (óvatos becsléssel, a katalógus adatok megvetésével), pláne ha a munkás nyomja neki, mint Gedo a libának, mert néha otthon is akar lenni. Ez az utóbbi hónapok literáraival számolva, oda-vissza 8-12 ezer forint naponta. Az átlag tíz ezerrel számolva, öt személy esetén, fejenként 2 ezer költséget kell állni, plusz a "kopáspénz". Havi 22 munkanap esetén ez cakompúder' olyan 50-60 ezret vesz ki a zsebekből, attól függően, hogy a fuvaros milyen költségekkel számol, de még így is több marad a háztartásban, mint ha valaki helyben megy el minimálbérért dolgozni.
Hogyan lehetséges ez? A közeli ipari park 10 kilométerre van. Ugyancsak 22 munkanappal számolva, havi 440 kilométert kell menni. A költségtérítést sokszor el lehet felejteni, hiszen: Van száz jelentkező helyben is. - mondják. Az autó ilyen viszonylag rövid távon még többet is ehet, főleg, hogy az úttest olyan amilyen, de ezt most ne is nézzük, így az átlagos 10 literes fogyasztást véve alapul 17600 forintot itatunk meg a géppel. Ez tehát az egy melóba járásra számított üzemanyagköltség, (bár szerencsére beférnek az iskolás családtagok is) de mi van akkor, ha a család másik fele éppen az ellenkező irányban kapott munkát? Még egy autót kell beszerezni első lépésben, mert ugye könnyen kiszámolható, hogy ha valaki elviszi az illetőt, majd visszamegy a másik irányba, majd délután fordítva, az a neki nem útba eső utat kétszer teszi meg. Szóval az ellenkező irányba is keletkezik benzinköltség, ami lehet annyi mint az első esetben (mert ugye semmi nem gátolja meg ebben), de ne is számoljunk annyit az egyszerűség kedvéért. Legyen az összes melós költség a két autóra 30000 Ft. Ez ugye kellemes? Apuci 106000 forintos fizujából az ő saját útjait levonva már rögtön nem maradt csak 88 ezer meg egy kis apró.
Ehhez a költséghez jön még hozzá havi rendszerességgel egy kis ügyintézés, nagy bevásárlás a közeli (25 km) nagyvárosban, mondjuk 2 alkalommal, ami szintén 100 kilométert tesz ki, vagyis 4000 forintot jelent. Jaj, nem vettem valamit! Ugorjunk be a CBA-ba! (mert bolt nincs) 10kilométer alkalmanként. Szülői értekezlet ennek a gyereknek, másnap a másiknak. Orvos látogatás!
Kár is számolni, a béka segge alatt vannak ezek az emberek, de nyugodtan lehet növelni még a fogyasztásra eső adót, hiszen az tényleg nem érinti ezeket a családokat! Anyuci keres 500-at óránként, az jó pénz, az már majdnem fedez egy internet adót is. Még egy óra a banknak, még egy pár a telefon előfizetésre - ami valami érthetetlen okból emelkedett - lassan összejön egy kommunista szombat. Hogy mi az? - kérdezik a fiatalabbak. Hát gyerekek, régen be kellett menni a céghez szombaton dolgozni ingyen, a jó cél érdekében, de hát azért semmi nem drága.
