Először is búcsúzzunk a harcostól!
A képek készülte óta már átlátszó műanyagba csomagolva viharzik Hollandiába. Jó idő van, most kell vinni, bár a Petőfin azt hallottam, hogy Groningen-ben tegnap 45 fokban esett a hó. Há mondom má, hogy a pitsába esik 45 fokban a hó? Egyáltalán, hogy van Hollandiában 45 fok? Persze nyilván arra gondolt a Tamás, hogy 45 fokos szögben hullik az a nyomorult pihe, na de akkor ne akarjon engem félrevezetni fél mondatokkal! Még az a szerencse, hogy ilyen szemfüles vagyok, meg okos... meg szép.
Tehát azóta Volkswagen Karmann-ozok. Majd közlök az eseményről egy hihetetlenül érdekes beszámolót, hiszen ilyen még soha nem volt amióta írom a blogot... vagy igen?
Viszont az elmúlt hetek hideg időjárása kifektetett idegileg. Vagyis nem a hideg, hanem az autóm, ami megfázott. Még a nyáron elkezdett rángatódzani, meg nehezen indulgatni. Ilyenkor kezdődik a találgatás. Mivel ez nem az általam megszokott buta autó, a számítógépes vezérlését csak ugatom, de azt gondoltam, hogy ha keverékképzési problémája van, akkor majd "szól". Ezért - meg azért mert annyira nem vettem régen - nyálaztam fel a szervizkönyvet, amiben szerepelt a benzinszűrő csere, gyújtótrafó csere, meg egy érdekes, "egy darab gyújtógyertya csere" adat. Gyertyát nem cserélünk egyenként, ezért gondoltam itt lesz a kutya elásva. Na, még régebben vettem a felszámolás alatt álló Norauto-nál saját márkás gyertyákat, amik csak a feliratukban különböztek a Beru-tól. "Két év garancia", meg "gyárival megegyező minőség", állt a csomagoláson. Akkor rossz nem lehet! Bár azt nem tudom, hogy ha nem számolják fel a céget, tudtam-e volna élni a reklamációs jogommal, mert ha kilométert garantáltak volna megértem, de ez a két év furcsa.
Na, de a lényeg az, hogy az autó az új gyertyákkal is rángatott. Amikor már fulladt is, ledőltem. Na, nem szunnyadni, hanem megkerestem a benzinszűrőt az autó alatt. Olyan rozsdás, bontatlan volt a bilincse, hogy tuti, hogy csak kiszámlázták az öregnek, és nem cserélték, így rendeltem egyet. Csere után már csak néha fulladt, de nehezen indult továbbra is a gép. Jött a tél, az akksi régi volt, így a biztonság kedvéért cseréltem. A motor egyre nehezebben indult, és olyan régi emlékeket ébresztett bennem, mint amikor még Wartburg-oztam. Addig nem indult míg indítóztam, csak amikor elengedtem a kulcsot. A Wartburg ugyanezt művelte, amikor hót' lemerült az akksija, és éppen csak egy lendítésre maradt energiája. Kollégám cseszegetett, hogy miért nem viszem el kiolvastatni a számítógépet, de felrémlett előttem az előző ilyetén próbálkozásom, amikor nem tudtak az adattal mit kezdeni, mert az aki értett volna hozzá, az szabin volt, de mivel kiolvasták, a pénzt elkérték érte. Még szerencse, hogy van internet, így a kapott adatot itthon beütve megkaptam a hibát. Na, meg olvastam a Focus fórumot, és ott is sok ilyen negatív mókát olvastam, de akinek még ez az indok sem elég, azzal közlöm, hogy karácsony előtt amúgy sem akartam súlyos pénzekért alkatrészeket venni, közvetlen utána meg pláne nem.
Így ért bennünket az a gyönyörű nap, amikor az asszony csühögött haza a kocsival. A furcsa zaj forrását keresve megakadt a szemem az ugráló gyertyapipán, amit nem tudtam mire vélni. Kiderült, hogy a nemrégen cserélt gyertya porcelánja ütemre ugrál a fémben. Egy gyönyörű tízpontos dobással szabadultam meg a gyári minőségű, két éves jótállással rendelkező Norauto gyertyától, és ki ecpeceltem egyet a régiek közül, majd visszacsavartam. Ez nem ugrált, de egy hét múlva már örömkönnyek szöktek a szemembe, ha sikerült beröffenteni a motort. Alig vártam, hogy az év eleji dermedtségükből magukhoz térjenek a kereskedők, és megrendeltem a legolcsóbb Bosch gyertyákat, gondolván, hogy ha az egyik beépített szar, akkor a többi sem jó, és lás csodát, tényleg.
Azóta a mínuszokban is gyönyörűen indul a szerkezet, és én azóta sem térek magamhoz, hogy miképpen lehet ilyen ócska alkatrészt forgalmazni, ami ennyire átvert. Ha annak idején rögtön normális gyújtógyertyát veszek, rengeteg szívástól kímélem meg magam, hiszen végig abban a hitben voltam, hogy az jó, mert cseréltem újra.
A tanulságot mindenki vonja le magának! Nem hiszem, hogy olyan sokféle lenne.