Folytatódik a végtelen történet, aminek már igencsak szeretnék egyesek a végét látni.
Amikor hozzáfogtam ehhez a Karmann-hoz, feltették a kérdést: - Kész lesz február végére?
- Lehet. - válaszoltam, mert ez volt a legbiztosabb, amit mondhattam a munkálatokat illetően.
- Figyelj! - kezdődött az alapozás az úriember részéről. - Ha kész leszel, adok százezret!
- Jól van. - válaszoltam.
- Százezer az jó pénz. - folytatta kissé meglepődve, mert nem vetettem magam a lába elé, és nem csókolgattam a saras cipőjét.
- Az... - feszítettem tovább a húrt a hallgatással. - Adhatsz bármennyit - folytattam végül - mert ha nem lesz kész, nem lesz kész. A lakatolás nem lufi fújás. Nem lehet kiszámítani egy fél négyzetméternyi elem elkészítéséből négy négyzetméternyi elem elkészültét, mint egy lufi felpumpálási idejéből tíz lufi gömböcísítését.
Itt van például ez a kapott, javítóelemnek látszó tárgy, ami valójában egy cumi.
Mint már említettem régebben, erről a kaszniról levágtak a lelkes amatőrök minden olyan részt, ami iránymutató lett volna méret, és beépítési pozíciót illetően. Egy viszont ennek ellenére is biztos: A javító elem felfogató fülének, és a lengéscsillapító helyének egymáshoz képest elfoglalt pozíciója állandó. Ha valaki ezt sem képes betartani, ne gyártson javítóelemet!
Na, a képen már le van vágva fül, mert nem jó helyen volt. A lengéscsillapító csavarbefűzési nútja is odébb lett faragva, mert szép volt ugyan, csak a csavart nem lehetett rajta keresztül a helyére tolni. Persze lehet a másik irányból is csavarozni, belülről meg villáskulccsal kalimpálni - nem muszáj dugókulcsot használni - és akkor már nem is kell semmi lyuk a lemezre. Ha meg beszorul a csavar, és nem bírnánk kiütni, mert nem férünk hozzá, szívjuk meg... Ja, vagy akkor már megszívtuk.
A kanyarstabilizátor rúd helye is megérne egy misét, de nem vagyok felszentelve, úgyhogy hagyom másra.
Inkább emlékezzünk meg a javítóelemek, és a vágószerszámok furcsa, már-már misztikus kapcsolatáról! Ezen furcsa kapcsolat által jönnek létre azon jelentős illesztési hézagok, melyek áthidalása nem kis munka. De hát a szétbontás során, a múltban, honnét is tudta volna a mester, hogy majd lesz egyszer egy javítóelem az orrhoz, és az majd nem ott fog véget érni, mint az eredeti gyári, meg hát hiába is minden, ha pont ott van elrohadva a régi rész.
Természetesen a lámpaelem is toldásra került két centiméternyit, de itt legalább volt egy kis plusz. Ugyanis az átmérője az majd egy centivel nagyobb a kelleténél, ezért ki kellett belőle vágni, hogy ne essen át rajta a "tök".
Aztán elértem a hátsó részhez.
Itt nem volt javítóelem gondom, mert nem volt javítóelem. Itt ki kellett javítanom a régi lemezt, ami...
ha nem látszik jól, megmondom: 00.59 milliméter vastag, bár van ahol egy fél tizeddel több.
És ezekre az elemekre szerelik az ütközőtartót. Az egyes lemez ehhez képest páncél.
Tapasztalatom szerint kétfajta Karmann készült: egy átlagosan 1 és 0.8-as lemezvastagságú, és egy 0.8 és 0.6-os "bőrözésű".
Ez a kaszni a második a papírvastagságúból, ami nálunk megfordult. Az első az biztosan Amerikából jött vissza a régi kontinensre, de erről nem tudok biztosat.
Lehet itt is volt "indiai verzió", mint a Suzuki-nál. Ja, most olvastam, hogy a Maruti Swift nulla csillagot kapott az ütközésteszten a vékonyabb lemezelése miatt.
Na, ennyit a "Marótiról". (Egy volt kolléga hívta Marótinak, bár ő Waábúúggal járt.)
