Kedves testvéreim! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy ne legyünk szanaszéjjel, és, hogy építő jellegűleg okoskodjunk.
Már régebben volt az az eset, amikor ponyvatetőt rittyentettem. Akkoriban megosztottam azon jellegű gondolataimat, amik a fenébe, és egyéb helyekre kívánták az egész műveletet, mivel nagy benne a hiba lehetőség, ami egy részről sokba kerül, más részről meg frusztrál. Kifejtettem, hogy én nem tudhatok olyan minőséget produkálni, mint egy minden nap ilyennel foglalkozó csoport. Nos, ez úton szeretném magam megkövetni, és engesztelésül bocsánatot is kérnék magamtól, ha megsértődtem volna az előbbi erősen túlzó kijelentésem miatt. (tudom, hogy a kettő ugyanaz, még mielőtt valaki kiosztana)
Balladai homályba vész már az általam készített autók száma, hiszen nem jegyzem őket, így a ponyvatetők száma sincs füzetbe vésve. Karmann Ghiára talán vagy tizenötöt gyártottam, de lehet több is. Ennek ellenére mertem azt mondani, hogy nem tudhatok annyira, mint aki nap, mint nap ilyennel foglalatoskodik, és ezt most is így gondolom.
Amikor erről írtam, megkerestek emberek, hogy mennyiért lehet ilyen tetőt készíttetni. Nos, mondtam, hogy én nem tudom, hiszen én nem fizettem érte, de ha arra vonatkozik a kérdés, hogy én mennyiért csinálnám meg, akkor a válaszom az, hogy semennyiért nem vállalnám.
Most viszont tudok választ adni a feltett kérdésre. 300000 Forint volt az ára a következő tetőnek, amiről beszámolok. Ez anyagárral értendő, de így is sokaknak fájdalmas lehet, míg mások csikkzsebből kidobják az összeget. Viszont fel kell tenni a kérdést: Megéri ez, kezicsókolom?
Hol is kezdjem? Talán a tetején...
Szóval jó a tető, de bővebben nem jó. Miért? Ezért:
A tető hátulján nem találkoznak a varrások. (Ide és még a többi tűzött helyre takaró léc megy)
Ahol a borda látható a ponyva alatt, ott kellene menni a varrásnak. Az eltérés nem kevés.
Hogy görbe a varrás már megszokott. Amúgy a visszahajtás mellett egy rögzítő varrásnak kellene futni, ami itt még csak nem is sétál.
A sarkot elegánsan kerekítették, ez még talán elmegy, ha nem ragaszkodunk az eredeti kinézethez.
A fotó nehezen adja vissza azt a redőt, amit ide sikerült gyártani, de attól még ott van, és élőben nem okoz gyönyörűséget a látványa.
Ezzel a végződéssel ki fog valamit kezdeni?
A belső tömés jól láthatóan 5 centiméterrel előbb véget ért, mint ahogy azt szerettük volna, így egy remek újkori vonalat hozott létre pluszban a kárpiton.
A pluszok sorát végül zárjuk ezzel a hatalmas horpadással, amit több kisebb kísér. Valószínűleg belekönyököltek a gyenge lemezbe. Sajnos a sérülés nem fotózható, de szabad szemmel igen jól látható.
Folytatom a felsorolást mínuszban: Nincs visszahúzó gumi a középső pálcához, pedig adtunk egy könyvet a gyakorlott szakembereknek, hogy vezesse a kezüket.
Tetszik tudni ez mi?
Ugyanaz mint a másik oldal.
Mi hiányzik innét? A három éves gyerekem megmondaná, ha fellapozná a könyvet, de nincs ilyen fiatal gyermekem.
Elvtársak! Itten az látható, amint Jürgen feltűzi a kárpit anyagot a ponyva feltétele előtt.
Itt Jürgen merevítő lapocskát helyez fel az oldalon lelógó tetőkárpitra.
Itt Jürgen szépen összeragasztja a felületeket, és voilá! (ha valaki franciázni akarna) Kész a kárpit hátul. Még egyszer mondom kész, nem fos, mint itt az előbb, a lelógó nagy semmijeivel.
Jaj emberek! Hát mit mondjak még? Meséljem el azt az apró részletet a tető belső kárpitjánál hátul az ablaknál?
Szinte ez már nem is fáj, hiszen csak a nagyon kukacoskodók fogják látni, ha a hátsó ülésen felfelé tekintenek. Ja, hogy ez nem is perforált bőr, mint az eredeti, és mégis lyukas? C, c, c.
Ezek után jobban megbecsülöm magam. Akit érdekel az ilyetén jellegű munkám, az a blogot végignyálazva találhat róla képeket, leírásokat, de természetesen máshol is van bőven olyan autó, amire én gyártottam a fedélt. Legegyszerűbben úgy találhatóak meg, hogy megvesszük az összes VW Depo magazint. :) Ezért a kis reklámért számlázok a barátaimnak... úgysem fizetik ki. :)
