Varráspálca (ha élhetek ilyen szó-kép zavarral) kellene most nekem. Vagy varázsceruza. Gyerekkorom népszerű rajzfilmjében egyszerű dolga volt a gombafejű gyereknek, ha szüksége volt valamire, hiszen csak elővette a ceruzáját, és megrajzolta, majd ott volt a valós tárgy.

Megint feltorlódtak a munkák, és természetesen minden nagyon sürgős, és naná, hogy a sok ráérés miatt nekem kell belehúznom, pedig már belehúztam. (azt nem mondom, hogy mit és hova)

Ráadásként miben kell megint remekelnem? Hát persze, hogy a szövetmunkában.

Már megint huzatot kellett készítenem a lecsukott tetőre. Kinyitottam a bejárati ajtókat - húzott a cúg rendesen -  de a kolléga azt mondta, nem ilyen huzat kell, így kiástam a szemét alól a varrógépet.

Mellesleg, ha a szövet koszosnak látszik, az nem azért van mert a fényképezőgép lencséje maszatos. A kutyaszaros földön szabtam ki, majd a szűk helyen ahová a varrógép be van dugva, végighúzgáltam a meszelt falon. Na, máris patinásan néz ki!

Ez kell ezeknek a köcsög veteránosoknak! Eredeti honfoglalás korabeli lótakaróponyva. Árpád ezzel terítette le a lovát Doberdónál tesó! Tesvíremnek sem adnám olcsóbban, de neked csak most 20 lepedő.

Amúgy könnyen ki lehet takarítani, csak látványos a vakuzott képeken a mocsok. A patent meg elfogyott, és hiába mentem át a henteshez, kissé furcsán nézett. De majd lesz, meg tiszta is lesz, és minden jó lesz.

Hiszen a fizető tulajt nem az érdekli, hogy miképpen gyártottuk, mennyit kínlódtunk vele, mert esetleg az évi egy darab igénye nem hoz nagy gyakorlatot benne, meg első lépésben széttört a varrógép, és anyámnak megdöglött a macskája, aztán meg... Bár a jó kifogás sosem rossz, de lesajnálják. A szabásmintán is lehetne igazítani, de ahány féle tömés készül a ponyva alá, annyi fajta huzat kellene, mert mindegyik másképp áll, ezért ezzel együtt kell élnünk, bár ha volna rá időm mindegyiket szépen beigazgatnám. Ha a tizedik sikerül, akkor a tizedik sikerül. Biztosan sokan szívesen kifizetnék ezt a többletköltséget. Ja, biztosan...

A felszerszámozás után nehézségi fokozatban sokszor a kutatás következik. Na, nem a Szent Grál után való kutatásról van szó, hanem az eredetiségnek való megfelelésnek. Gyakori típusoknál viszonylag egyszerűbb megtalálni amit keresünk. Itt van például a Typ 14 belső kinézete. Ma már széles kínálat van a weben képekből, de amikor elkezdtünk foglalkozni ezzel a fajta autóval jóval kevesebb volt. Most már csak arra kell vigyázni, hogy ne valami egyedi megoldást véljünk gyárinak.

Ezzel az autóval viszont már meggyűlik a bajom. Bár tudom, hogy a tető már szinte teljesen késznek néz ki (ez itt a humor helye) még van rajta csiszolgatni való. Sajnos csak homályos eredeti képek állnak rendelkezésre, amik néha félrevezetnek. Nekünk például más "eredeti" képünk volt mint a tulajnak. Ezért lejjebb tetette a karos indexeket, bár ahány fotó van, annyi fajta megoldást látni, de természetesen a tulajnak mindig igaza van, így lejjebb került a cucc. Aztán az ásótartóba kötött bele, hogy tegyük hátrébb öt centivel, pedig a tetőn meg volt a helye ott, ahol most van. Az igaz, hogy ezen a tetőn a fordítva felszerelt sárvédő merevítőpálca is elvolt egy fél évszázadon át, és senkit nem zavart. Szerintem 43'-ban nagy ívben belekaksantottak abba, hogy mit hova tesznek. Jót röhögnének a szakik, ha tudnák, hogy most meg ilyenekért szívunk.

Tehát elkezdtem a tetőt. A napom nagy része fényképek tanulmányozásával telt, aztán kiszaggattam a billentyűzetet a laptopból, mert valaki kakaót öntött bele, és ettől téveszmék vettek erőt a számítógépen. Mesterséges intelligencia... Phűű! Még a kakajótól is megbolondul.