Már valamikor kitértem arra az okfejtésre, hogy némely autónak olyan lehetetlen a sérülése, hogy csakis valamiféle Hollywood-i umbulda áldozata lehetett. Ott volt a múltkori Karmann, aminek az alváza olyan furcsa módon hajlott meg,  mintha ráejtették volna egy téglafalra. Tehát nyilvánvalóan nem a San Francisco utcáin című sorozatban ugrattak vele, mert akkor felfelé hajlott volna a vas (acél a kötözködők kedvééért) így meg lefelé konyult. Amúgy hagy jegyezzem meg itt, hogy mennyire szánalmas az a jelenet, amikor szarrá törik egy járgány a szabad szárnyalás után, majd a következő vágóképben már sértetlenül folytatja az útját.

Aztán ott volt a Holland gép, ami egyértelműen vastag jégbe volt fagyva, ezért nyilvánvaló,  hogy a Holnapután című filmben szerepelt... csak kivágták. Nem ez az első példa az ilyen gyalázatos esetre.

Most pedig elérkeztünk a mai történetem trágyájához, akarom mondani tárgyához.

Természetesen nem ezt láttam, amikor először benéztem az autó hátuljába. A középvonaltól balra található hegesztések akkor még nem voltak, sőt a doblemez szakasz egésze ki volt nyílva jobbra is, meg balra is. Egy ujjnyi hézagon fütyült át a szél, és én azon gondolkoztam, miért nem mentem papnak... vagyis, hogy miképpen történhetett meg ez a csúfos elválasztódás. A kaszni kívülről az egység állapotát sugallta, de ott voltak rajta a barkácsolás nyugtalanító jelei, melyek nem hagyták aludni éberségemet. Aztán persze jöttek a jelek! Szürke, nagy szemű lények, a matyóra taposott vetés, meg a szomszéd gyerek fején az alufólia csomagolás mind arra figyelmeztettek, hogy itt valami emberfölötti tevékenység zajlott le. És tényleg! Úgy ám! Ahon-e! Hiába hegesztettem össze a rést, hiába volt az indián varázsló, akit az autóhoz adtak ottan Amerikában, kurvára büdösödni kezdett a helyzet tényállása.

Aszondta' az indián tesó, hogy ők ezt így csinyáták' ki. Vagyis heftenzi bite (mert valami vaskalapos fickó is dolgozott ott a rezervátum garázsában) így rángatta ki a két oldali szimmetrikus begyűrődéseket a hátsó sárvédőkön.(Szóval ez a dolog úgy működik, hogy ráhegesztenek a lemezre egy drótot, majd annál fogva húznak egyet a felületen.)

De minket, vagyis engem, nem ez érdekel, mert én már csináltam karót varjúba. Tehát a kérdés: Mi a somfáért van két azonos jellegű sérülés a két hátsó sárvédőn? Tán, netalántán, esetleg, ez a gépmobil szorulásos állapotban leledzett?

Hány filmben láttunk már olyan affért, hogy a járművek besuhantak a sikátorba, majd amikor már az út átmegy vállalhatatlanba a sofőr nevetséges szemforgatások, és kurjongatások közben beszorul két fal közé. Ha még az út végén van egy kis szint esés is, akkor meg végképpen helyen vagyunk. A far szorul, az orr meg bukik.

És így néz ki az egyengetett sárvédő feltéve (már ahogy). A doblemez meg kissé alacsonyabb színvonalon, és pozícióban szeretné folytatni az életét, de persze én ezt nem hagyhatom.

Ez meg itt a Made In U.S.A. high-tech sárvédőperem. Na ebbe én bele ve...