Na, azon szoktam szélesen mosolyogni, amikor valaki, valamelyik fórumon veri a mellét, hogy ő állapotot vesz, nem kilométert, így ökörség nézni a kilométer számlálót.

Egy vásárláskori rövid szemle alapján tűnhet azonos állapotúnak két autó, bár az egyikben mondjuk 100000 kilométerrel van több, de nyilván a többet futott nem érhet ugyanannyit, mint a másik, mert sok alkatrész élettartama (nem csak a népszerű vezérműszíj) futásteljesítményhez kötött.

Profitól még nem halottam, hogy őt nem lehet átverni. Karosszériás ismerősöm vett már kétkomponensű ragasztóval kiragasztott aljú autót, ami olyan gyönyörűen volt kidolgozva, hogy egy útszéli aláfekvés kevés volt a turpisság kiderítéséhez.

Láttam már hirtelen meglógósodó talpascsapszeget, mert úgy "javították" eladás előtt, hogy beütötték a házát, így szorítva meg a lötyögő alkatrészt.

Láttam már hirtelen elszökő olajnyomást, az egyszer csak kopogni kezdő motorban, mert a kopott főtengely beforgatott csapágyakat kapott, vagyis a hajtókarok felső csapágyát "erősebbre" cserélték, így átmenetileg - bár kicsit szorultak a karok - visszatért az olajnyomás, sőt a vastagabb csapágy miatt egy kicsivel feljebb került a dugattyú felső holtpontja, így a magasabb kompresszió miatt nőhetett a motorteljesítmény (legalábbis a sufni professzorok szerint) addig, míg ki nem olvadt a csapágyfém.

Az eltűnt kompressziót visszavarázsolták új gyűrűkészlettel. (már amennyire)

Zúgó difibe, váltóba ment bele a "platnyi festék" ami tulajdonképpen grafitpor volt, amivel a kályha tetejét csinosították nagyanyáink.

Tudnék még ilyen állapotjavító trükköket (természetesen csak hallomásból) de zárásként csak azon a rutinos illetőket említeném meg, akik még extrát is fizettek  azért, hogy átverjék őket. Cserébe kaptak "bőrkormányt", meg "bőrváltót" ami természetesen a rojtosra kopott eredeti felületet takarta, a visszatekert órájú járgányban.

De mindez csak bevezetés volt, mert nem erről akartam írni. Ugyanis voltam autót venni!

Persze nem most, hanem régebben, és nem magamnak, csak elkísértem valakit támogatólag. Már meg akartam írni, de valahogy elmaradt a beszámoló, de most elém került ez:

És erről rögtön felrémlett a múlt homályából az a mulatságos nap, amikor Nepperisztánba kirándultam.

Egy jó ismerősöm keresett meg, hogy menjek el vele autót venni. Nem szeretem az ilyesmit, mert ki a hibás, ha van valami? Hát persze, hogy én. Mondtam is, hogy a frissebb évjáratok számítógépes frinc-francjaihoz nem értek, festékvastagság-mérőm sincs, de aszondták' elég a szemem. Végül is beleegyeztem, de mondtam, hogy inkább én is a szememmel tartok, ha van elég hely a kocsiban. Azt a választ kaptam, hogy van elég hely, hiszen az én autómmal kellene menni. Ja, rögtön sejtettem, hogy valami turpisság van a dologban.

Az illető nem akart "tökölni a maszekokkal" ezért kereskedésekbe vettük az irányt.

Az elsőben ott volt a tuti Golf... bőrkormánnyal. Kitartott fordulatnál berázkódott benne a motor, mint Mister Bin feje az osztrigától, majd magához tért, hogy újra kezdje. Nagyon nem tetszett, igyekeztem visszavonulót fújni. Mivel látomásból' ismertük egymást a kereskedővel, a végén kibökte, hogy már cseréltek benne ezt-azt, de 40 ezer forintnál megálltak, mert a szerelőnek már nem voltak olcsó tippjei. Az előző gazda egy Suzuki Ignis-szel távozott tőle boldogan, úgyhogy a Volkswagen előéletéből így már sejthető valami.

A második egy Ford Focus volt. - Nézd! Csak 80000 van benne. - így a cimbora, de amikor ráforgattam a véreres, párás tekintetemet, már szólnom sem kellett.

Szinte minden eleme más árnyalatban pompázott, de nem is ez volt benne a félelmetes, hanem a motortér környezetének pattintott kőkorszakbeli állapota. Legalább levédték volna az első sárvédőket, amikor egy kardfogú tigriscsordát engedtek neki a motornak. Nem tudom miféle hadművelet zajlott le a gépházban, de alaposan lefaragták a festést bent, és körben is.

Nem baj, volt másik. - Az a két főtartó miért van lemázolva az alján? - kérdeztem. - Rozsdás volt.- hangzott az egykedvű válasz. Mivel rozsdás volt egy jó pár helyen még, nyilván hogy nem azért kenték le, így innét is tovább mentünk, keresve egy olyat, amivel nem ugortak árkot.

A harmadik piros csoda lenyűgözött még engem is. Ilyen pirosat csak homokozó vödrökön, meg háromkerekű, pedálos kis traktorokon látni. - Gyári fény - mondta a tipikus nepper.

- Az... Lehet, hogy a fény a gyárból van, de a szín meg a Tesco-ból. - szűrtem a fogam közt a szót, mert van még fogam, a szót meg lehet szűrni.

- Mondom, hogy gyári!

- Ahogy ugyanez a szín visszafigyel még a telepen másik három kocsin, ami más gyárból való.

- Akkor is jó vétel, nézd meg a motort, milyen jól néz ki! - nyitja fel a tetőt, ahol egy olajlucskos ketyere leledzett. - Baszod Sanyi! - fordul a fabódéból kitekintőhöz. - Nem takarítottátok le?

Kár volt kérdezni, a vak is láthatta. Továbblépdeltünk.

- Akkor mutatok mást, de az drágább lesz! - fenyegetett meg a kereskedő. - Na! - mutatott elégedetten az alanyra. Keveset futott, egy doktornő második kocsija volt, mostanáig használatban volt, szervizkönyves... - Nem dohányzó! - fűztem hozzá.

- Ja... - ráncolta a homlokát.

Első ránézésre tényleg nem volt rossz, de másodjára megláttam a motortérben megkapaszkodott, de már rég elszáradt folyónövényeket. Mivel betonon állt a gép rögtön gondoltam, hogy egy jó ideje félrelökött kocsival van dolgunk. Következő lépésben megnéztem a "jó mély recés" gumit, ami a felső képen látható módon megadta magát az egy helyben állásnak, és a gyorsan rohanó időnek. Megszemléltem a "szép kárpitot" ami Lidl huzatot jelentett az üléseken, valami fényes színezőanyagot a műszerfalon, és a kilyukadt szőnyegbe vágott foltot, befújva feketére, bár amúgy az egész környezete sötétszürke volt.

Egy perc múlva már vígan száguldottunk az utolsó cél felé, ahol várt bennünket az igazán őszinte autó, a maga kendőzetlen fos állapotában. Ott volt az ablakában a tábla a sok hülyeséggel, köztük a "nem dohányzó" káromlással, alatta meg a vezetőülésen öklömnyi kiégett folt, de körülötte is volt sok kis apró égés, a hamutartóból meg kibuggyant a csikk. - Nem kerül sokba, legalább nincs rajta semmi eltakarva, majd megcsinálom. - szuszogott a haver, mert már nagyon autózni akart. Viszont amikor kiderült, hogy az ár nem tartalmazza a honosítást, és a forgalomba helyezést - mint az előző helyeken - a barátom csak bambán bámult, és azt várta, hogy mondja az úr, hogy csak viccelt, de az nem mondta. - Ki a fasom vesz nálatok autót? - intett be nekik az emberem, és kiviharzott.

Na, tehát így nem vettünk autót.