Írok már, mert egy részről úgy cseszegetnek a nem írás miatt, mintha fizetnének a posztért.
Tudomásul kellene venni, hogy ilyenkor, a jobb időjárás beköszöntével rengeteg munka akad a kertes házak környékén, hiszen aki házat vesz, az gondot vesz. Tavasszal rögtön nőni kezd a fű, és vidéken az ember lakmuszpapírja a fű: Akinél nagy a ház előtt, azt lehet savazni.
Másrészről a kártevők elleni védekezést is el kell már kezdeni, mert ha nem, a termést ők takarítják be. Az enyhe fagy miatt különösen veszélyes lesz idén a Barnahátú kerti genyóca. Általában éjjel rajzik, és mindenevő. Az ellenük végzett védekezés szerteágazó, úgyhogy csak annyit említenék itt meg, hogy a hordóba rejtett fagyálló bár használ ellenük, veszélyes lehet a gazdára nézve is.
Tehát ezen ház körüli teendők miatt írok ritkábban, de most végre leültem, és verem a billentyűt.
Na, aszondja, hogy...
Vendégmunka érkezett.
Mostanában nem foglalkoztam motorkerékpárokkal, ezek is csak úgy begurultak a nyitott ajtón, amíg pössenteni voltam. Szóval ezek az 1940 valahányban gyártott Mátra típusú 125-ösök gerinc problémával küzdenek. Jól látható, hogy a hátsó fekete villa (Akkor ez most egy villa negra? az nem apáca zárda... Remélem Páger nem jön pengetni.) teteje egyenes, pedig amúgy nem az.
Ferde sárvédőtartó. Úgyis mennie kell.
Valahogy így nézett ki eredetileg. Igen, ha csálénak tűnik a váz, akkor nem a lencse csal. Állítólag "ezek ilyenek". Én meg hagyom, a megbízás nem új vázra szólt.
Persze aki azt gondolja, hogy nem nagy durranás betenni két kanyarvasat a vázba, az téved. Ugyanis szét kell húzni a villát, és ez csak abban az esetben nem problémás, ha a cső anyaga azonos szerkezetű. Azonban itt már hegesztgették, meg toldották, és ez azt jelenti, hogy másképpen enged a szerkezet a csavaró erőnek.
Mondjuk így. Ha nem mondjuk, akkor is így.
Ebből eredően csavarodott az egész villa, a kerék keresztbe állt, bár nem mernék rá megesküdni, hogy előtte jó volt. Rámértem a másik motorkerékpár azonos részére, és az is hasonló. Ennek ellenére felhívtam a gazdit egy keringőre, és meggyőztem, hogy csavarjunk rajta, mert a lehetőség adva, van, én meg nem akarom visszahallani, hogy én tőlem származik az ilyen munka.
Később dupla Unicum-os dobozokat kapott a szerkezet. Minden alkoholista barátom bánatára közlöm, hogy csak az egyiken marad rajta a kereszt, és abban is csak elsősegély csomag lesz, ha lesz, ha nem lesz, nem lesz.
Ugyanez tankkal.
Ugyanaz a másik oldalról. (Sajnálom, hogy nem poszter minőségűek a képek, de a fényképezőgépem megpihent - aszondta' vasárnap nem dolgozik, csak 100% bérpótlékért - úgyhogy ez telefon minőség)
Na ennyit a az öreg motorról, vagyis a motrottyról.
Van itt ez a valami is. Na, nem a Star Wars forgatásáról szereztem a homoksiklót.
Most a VW Karmann Ghia vasalásánál tartok, ha nem mással játszok.
Néha előfordul, hogy egy ajtóburkolat csere után ilyen végeredményt kapunk. Az amatőrök ilyenkor gyorsan eladják a kocsit, én meg...
Megtámasztom az ajtó tetejét, és betaposom az alját.
Aztán itt van még az úgynevezett Michelin-esedés. Ez a régi keletű szakszó - amit csak én használok, mert én találtam ki - arra a karosszéria építési sikeredményre utal, amikor úgy áll az egyik elem a másikhoz, hogy bár az élei találkoznak, maguk a lemezek felületei kintebb helyezkednek el.
Tehát, hogy ne úgy nézzen ki a járgány, mint egy Michelin figura, vagy egy kolbászlufiból hajtogatott lény, használjunk vonalzót! Ha a hézagoknál nem tartanak befelé a lemezek, az már fél siker. Ha a gittmester sem csinál belőle cipót, akkor meg megvan a másik fele.