Hátra arc, de hiába! Némelyik autóból szinte csak lőrésnyi helyen kukucskálhatunk hátra tolatáskor, és ez bizony igen kevés egy biztonságos manőver végrehajtásához. Sajnos a tolatókamera még nem szériafelszerelés, ennek ellenére a felelősség a miénk, és nem az autógyáraké. Az én autómban is hiába csavargatom a nyakam, csak a vastag oszlopok, és fejtámlák erdejét látom. Tükörből érdekes mód több teret be tudok fogni, de ez nem elég, egy oszlop, vagy akár egy gyalogos is el tud veszni benne, és el is veszik. Akár mi miatt is lökünk fel valakit, akkor is nekünk kell el vinni a balhét, hiszen mondjuk egy parkolóban a gyalogosnak van elsőbbsége, és kész. Kár erről elmélkedni, ezért be is fejezem ezt a témát... azaz mégsem. Azért lenne egy kérdésem. Szóval azokban az autókban, amiken az ablakok csak dizájn elemek, vagy éppenséggel csak azért vannak, hogy a kalaptartóra helyezett cserepes muskátli ne vesszen ki a fényhiány miatt, ott az az egyetlen célravezető vezetéstechnika, hogy lassan megyünk. Tehát általában olyan tempóban csorgok hátrafelé, hogy egy nyálka hiányban szenvedő csiga, vagy egy hónaljmankós mezei pocok is tovább tudjon állni. Nem szabad átesni a ló másik felére, mint a múltkori dobozos teherautós kolléga, aki a csipogó lámpás járművével, jött húsz centit, majd megállt, majd megint jött, majd megint megállt, hogy minden hadirokkant el tudjon menekülni az útjából. Ugyanis egy másik türelmetlen autóstársunk idegbajt kapott mellette, és csikorgó kerekekkel kerülte ki. Tehát meg kell találni az arany középutat, ami mindenkinek jó. Én azt gondoltam, jól csinálom, de egy érdekes dologra kellett felfigyelnem. Szóval óvatoskodom hátrafelé, de a gyalogos valami miatt átalakul valami furcsa fajjá, ami képes pontosan a holttérben mozogni, belépni az autó mögé, és ha zavarja őt a jármű, akkor nem kitér, vagy megáll, hanem verni, vagy rúgni kezdi a karosszériát.
Egyszer lefordultam egy utcába, ahol egy kisfiú menekült le a háromkerekűjével az útról, olyan sietve, hogy felbukott. Okos anyukája rászólt: - Ne rohanj! Azért van az autón kormány, meg fék, hogy kikerüljön!
Gondolom a járműt nem vezető gyalogos is hasonlóan gondolkodik, sőt abban a tévhitben van, hogyha ő látja az autót, az autó is látja őt. Ez biztosan így s lenne, ha ez a Verdák című animációs film lenne, nem a valós élet. Bár elsőbbségük teljes tudatában állnak nyugodtan a feléjük haladó autó mögé, de kérdem én: - Megnyugtatja-e őket a kórházi ágyon a tudat, hogy a szabály szerint...
És aki amúgy vezet? Az miért lesz néha furcsa? Tolatok ki a bevásárlóközpont mini autókra tervezett helyéről, egy uszály nagyságú batárral. Szükségem lenne a teljes helyre, hogy ki tudjak fordulni, de egy autónyi ember fagyizik a kocsijuk mögött, tehát valószínűleg a sofőr is ott nyal. Lassan próbálkozok, hátha félrelépnek, de nem. Szúrós szemmel néznek, nyalnak, és morognak. Vajon miről folyik a szó? - Vigyázz, neked jön! - Nem jön, mert bele rúgok!
Érdekes, én még soha nem alkalmaztam ezt a felénk egyre divatosabb autózörgetést. Én olyan hülye vagyok, hogy elengedem a szerencsétlenkedő parkolót, vagy félre állok, ha nem biztos, hogy lát, sőt ha lát akkor is. Olyan dolog ez, minthogy a járdán közlekedők nem mennek egymásnak. Na, mindegy, én is szoktam lábon közlekedni, majd kipróbálom. Megállok a parkolóban tököt vakarászni, és ha valaki tolat, majd csapdosom a csomagtértetőt: - Hej, hej hej! Hó, hó hó!
Biztosan jó buli, ha már egyre többen rászoknak, ha meg eltöri a lábam, majd jól megfingatom!