Bár minden nap gyökerek közt élünk, de most mégis azt mondom, hogy térjünk vissza a gyökerekhez, mármint a kezdetekhez, ami egy restaurálásnál a bontás.
Sógoromtól tudom, hogy a bontást a hűtőszekrénynél kezdjük, mert a bontott sör hidegen a legjobb, de az Unikum sem jó melegen.
Miután ezzel megvolnánk, kimehetünk a garázsba, és szétcsaphatjuk a kocsit. A szomszédban fejszével szokták, de mi azért használhatunk egy árnyalattal kulturáltabb megoldást, hiszen még össze is szeretnénk rakni. Mai óránkon a ponthegesztett elemekkel foglalkoznék, így azzal is fogok.
Ennek a sárvédőnek a bontásához vékony vágókorongot, vékony vágót, és laposra köszörült fúrószárat használtam. A felső részen volt a legtöbb pontozás. Nem fúrtam teljesen át a lemezeket, csak a felső réteget próbáltam eltalálni. Az elejét leköszörültem, majd alul teljesen, felül pedig két arasznyi hosszan felpattintgattam a megfúrt hegesztéseket. Bár az ajtónál hozzá sem nyúltam a pontozásokhoz, mégis belekapaszkodtam az elembe, és egy elegáns "haúáée" kiáltással letéptem az egészet, mint tapaszt a bikinivonalról. Ugyanis ezek általában ennyire vannak feltéve. Persze minek jobban, ha eddig is kibírta így, de ez a "kibírás" addig működik, míg nem csapjuk oda az autót. Viszont ha igen, akkor szétnyílik mint az Alien tojás. Tehát bontáskor átok a jó összeállítás, "csókolom"-kor viszont áldás. Néha a két oldal közt is hatalmas a különbség. Egyik oldal széthullik, a másikat meg robbantani sem lehet.